PuPilla Olvas

Limitless

A Csúcshatásról azt hiszem egy könyves nyereményjáték kapcsán hallottam először, és akkor sem túl sokat, viszont az alapötlet rögtön érdekelni kezdett. Nem a designer drogok vonzottak persze önmagukban, hanem kifejezetten ez a bizonyos felpörgetés, agyfunkció és kapacitás növelés egy speciális szerrel - vagy nevezhetjük drognak ezt is - ami szerintem azért mindenféle gyanakvás, tiltások, lelkiismeret ellenére mindannyiunkban felcsigázza a kíváncsiságot, az akarást.

Úgy esett végül, hogy a Csúcshatás c. könyvvel, amit egyébként Alan Glynn írt, sokat kerülgettük egymást, de nem lett az enyém. Még most sem az, de most, hogy nemrég megnéztük a Zemberrel a filmadaptációját, biztos hogy akarom olvasni és lehetőség szerint birtokolni is.

A film szerintem zseniális volt. A főszereplő Bradley Coopert egyébként is imádom, és nagyon jó figurát játszott most is, még lepukkant, írói válságban szenvedő csöves külsejében is, hát még miután az NZT-t beszedte. Az NZT a szer, vagy bogyó neve, ami egy apró áttetsző kis csoda. Fokozza az agykapacitást, logikai képességet, egyáltalán, okossá, értelmessé tesz, hatékonyabbá a munkában stb. Szóval szuperjó leszel tőle, és mivel ötleteid kimeríthetetlenek, kreativitásod szárnyaló, és még megnyerő és stílusos is vagy egyben, gyakorlatilag tiéd vele a világ. :) Hátulütője persze mindennek van, egy gyógyszernek meg főleg. Mellékhatások, hozzászokás, leépülés a hiányában... már ha abba belegondolunk milyen lehet egy magasabb agyi kihasználtságról visszaesni a "megszokottra", ne adj isten az alá, és elveszteni újra mindent, amit kiharcoltál, kidumáltál, kiötleteltél, legyen az kapcsolat, pozíció, munka, hobbi, hát beleőrülni lehet csak, semmi mást.

De mi van, ha mindez a sok negatívum kiküszöbölhető a szer tisztításával, módosításával, tökéletesítésével?

Te mit tennél?

Én biztos nem utasítanám vissza, avagy open your mind. :) Így is rohadt idegesítő tudni, hogy csak alig 10%-át használjuk az agyunknak. Még azt se jól.

A filmet pörgős, érdekes a narrációja, tele van izgalommal, és lehet sejteni, hogy mi lesz, de mégis nagyon érdekelt. Ja és még Robert de Niro is van benne, őt is nagyon szeretem. :))
Azt hiszem jót tett nekem hogy szüneteltettem a filmek nézését, mostanában egész jókat fogok ki a nagy szünet után :))) (mint pl. előzőleg Az éhezők viadala)

A könyvet is el fogom olvasni valamikor, amikor már kicsit elhomályosult a film emléke is. És aztán újranézem a filmet! :)

(A képek illusztrációk, forrás: weheartit.com, google.com)

Gail Carriger: Soulless - Lélektelen

Mivel fogalmazásbéli válságban és krónikus idő-, és ebből kifolyólag származó olvasáshiányban szenvedék, nehézséget okoz értelmesen írnom a Tarabotti-élményről. Tetézendő a bűnlajstromot, már cirka két hete el kellett volna olvasnom, és ha különféle bürokratikus, diplomatikus blahblah, mondatni "biznisz" és előre elrendezett szerveződések miatt nem kellett volna önbörtönömben itthon csücsülni, hát akkor még Gail Carrigerrel is találkoztam volna egy remek molyos teadélután keretében a Könyvfeszten (ahova nem jutottam el, bár ilyen közel még sosem jártam hozzá!). Így csak siratom a balsorsomat, és inkább írok a könyvről - nem könnyű, mert magam sem döntöttem el, hányadán is állunk, pedig jópár órát töltöttünk egymás társaságában.

A legrosszabb talán pont az volt, hogy rajtam kívülálló okok miatt nagyon lassan tudtam csak olvasni, nagyon aprócska, úrinőhöz illő - de könyvfogyasztásban igencsak fogyókúrásnak mondható - falatokban, és ez bizony, akármennyire is mentem vissza mindig egy kicsit, mint zenka, amikor Jace még  mondani akart valamit...., nem mindig tudtam megragadni a hangulatomat, amit valahol elhagytam, hol Lord Akeldama házában, hol a bolyban, hol Ivy kalapjának tollai közt. Hmm.

Rendhagyó regény, mert fogalmam sincs hova soroljam be, de nagy szerencse, hogy már megtették helyettem, és így dobálózhatok olyanokkal, hogy steampunk (amiről eddig azt se tudtam hogy egyben is lehet alkalmazni, nem csak mint steam meg mint punk), meg urban fantasy, meg paranormális szerelmes, meg hát úgy egészében vámpíros, farkasemberes, szatirikus napernyő-regény!

...melyben egy könyvtárszobába csöppenünk, ahol hősnőnket, a nagyorrú, nagy...öööbájú, sötét bőrű, rémségesen vén, 25 éves (esélye sincs, egyértelmű!) vénlány Alexia Tarabottinkat megtámadja egy igen modortalan vámpír, aki azt se tudja mi fán terem a lélek! Pimaszság!

Alexia ugyanis lélektelen, de ez korántsem jelenti kedvességének vagy szatirikus, néha naivás személyiségének hiányát. Ő természeten túli - végre valami új fogalom a sok megszokott unikornis, vérfarkas, szellem satöbbi közt! - aki semlegesíti a természetfelettit. Már ha megfogja. Kesztyűben vagy anélkül, egál.

Másik főszereplőnk Connal Maccon, aki mellesleg lord, mancsilag meg alfahím. Nem elhanyagolható az sem, hogy igen nagy vonzalommal viseltetik a teliholdra elmékeztető kerekded idomokkal kapcsolatban, és talán a sötét bőrtónus, a kelleténél nagyobb orr és ezüsthegyű napernyő sem rettenti el, mondhatni semmitől.

A könyv bővelkedik a humorban, ironikus és szatirikus csattanókban, komolytalan történetvezetésben, szerelmetes jelenetekben (vigyázat, főleg csak 16+!). Helyenként felbukkannak iszonytató kalapok és félrekötött kravátlik, uborkák, lila bársonyzakók, viaszemberek, és persze üvöltő farkasfalka.

Kedvenc név: az angol sitcomokat idéző Miss Ivy Hisselpenny.

Kedvenc karakterek: Floote, aki majdnem furulya, és nagy tehetséggel bámulja az előtte becsapkodott ajtókat, de egyébiránt az inasok krémje!
A bétahím - már a rangja is...
Lord Akeldama - aki azonnal Lakatos Márk alakját öltötte a fejemben, és menthetetlenül az is maradt, minden allűrjével, ruhájával, beszédfordulatával, ajvé :D

Nem hagyhatom szó nélkül, hogy megválaszolatlan maradt a polipok kérdése!:O Valamint hogy kicsit lehetett volna több steam, mondjuk főleg azokból az érdekes gőzgépekből, meg laborbigyókból. De kicsit lehetett volna kicsit kevesebb is a steam, mondjuk főleg a bringóhintókat, meg kikocsikáztató kocsikat belehelősből.
És most hogy belegondolok, lehetett volna bizony több napernyő, vagy napernyőzés is!

Ezt mindet összerakni egy logikus értékelésbe, hahh, lehetetlen, de azért megpróbáltam. Ha modoros volt, tartsuk szem előtt, még mindig jobb, mintha modortalan lenne!

Nekem ez most: 10/8 Furcsa és beszipolyozós - Miss Tarabotti tehet róla, ez kétségtelen! -, észrevétlenül bonyolódós, de nem túl bonyolult, komolytalanul cselekményes, de komolyan rekeszizomtornáztató regény, amiből egy nem is elég, úgyhogy van neki folytatása is, több!

U.i.: és ez spoileres lesz! Nem értettem egészen a gólem eltörlést... Vixi olyan jó lett volna névnek, hogyhogy nem kimondani kellett mondjuk visszafelé ezt, vagy ha ez a megoldás, de akár akkor is ha az, ami volt, miért volt ilyen egyszerű hogy mit kell letörölni, miért volt a homloka kellős közepén a felirat? Amúgy meg, azt gondoltam, római számok, és majd ki kell mondani a számot, vagy visszafelé a számot :D (ugyemilyenjóötlet?) de nem! Így jár, aki járatja az agyát, gondolkozok inkább tovább a polipokon, amik mellesleg bronzok! Spoiler vége!

Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak az olvasás lehetőségét!

Terv: elolvasni angolul is, leginkább hangoskönyvben, ahogy a páratlan Oxford English még több fűszert visz bele :D, és elolvasni a képregényt, ami - minő botrány - már száguld is felém a bookdepo jóvoltából... :)

Az éhezők viadala - a film

Leszögezem, hogy bár a harmadik részt igencsak elszidtam és lehúztam, és a második részről is erősebb kritikát fogalmaztam meg, a trilógia első részéről fenntartom, hogy nagyon tetszett, és újszerű volt (lévén, hogy nem ismerem a Battle Royale-t, aminek koppintásáról csiripelnek a verebek), és a belőle készülő film előzetese is megnyert magának. Tudtam, hogy látni szeretném az adaptációt, és nemrég el is jutottunk @Miamonával a moziba, ráadásul pont az Arénába - milyen stílszerű ott nézni a viadalalt, nemde? - és jól megnéztük magunknak a filmváltozatot. :)

És meg kell hogy mondjam, szerintem a maximumot hozták ki a filmből, és én nagyon élveztem az egészet. Kiragadták a jó részeket, jól építették fel, kellő pluszt adtak hozzá. A kézikamerázás sem volt olyan zavaró, mint számítottam rá, talán csak egyszer-kétszer pár pillanatig. Szinte dokumentumfilm-jelleget kapott ettől a kameramozgástól.

Figyelem! SPOILEREK azok számára, akik nem olvasták legalább az első részét a sorozatnak!

A szereplők szenzációsak voltak, egytől egyig. Kicsit a szokásos "a 25 évesek játszanak el 16 éveseket" zavart csak, de könnyen túltettem magam rajta. Nem is tudom kit mondanék kedvencnek... nem tudok választani. Katniss nagyon Katniss volt, benne minden kezdeti vagánysággal és ugyanakkor kellő emberséggel, hihető zárkózottsággal bizonyos jelenetekben. Olyan érzésem volt, hogy Collins meg se tudta őt írni ilyen jól, mint ahogy most meg tudták jeleníteni. A film egyik csúcspontja, és talán legjobb jelenete - de még  több ilyet is ki fogok emelni - amikor Katnisst láthatjuk az arénába engedése előtt, Cinnával. Tapintható félelmet, reszketést, igazi halálfélelmet mutatott, szívdobogást kaptam én is ettől a jelenettől, és átéreztem, milyen lehetett ott állni egy műanyag halálkapszula előtt, amelyből nincs visszaút, be kell menni, és vadászni - könyörtelenül... egymásra. A jelenet azok számára, akik ismerik a második részt, még több jelentéssel bírt így.

Cinna - Lenny Kravitz... Egy megtestesült álom. Az egyik legjobban eltalált casting. Bár nem tudom megmondani, pontosan milyennek képzeltem Cinnát, tekintve, hogy először nőnek hittem őt magát (!:D), majd pedig Sinnernek a nevét (a hangoskönyv átka néha a félrehallásosdi, főleg neveknél...), aztán meg automatikusan fehérnek gondoltam, de nem sokat foglalkoztam a kinézetével, amíg meg nem láttam a filmben, és az volt az első gondolatom, na, ő Cinna. Tetőtől talpig. :)

Haymitch. Anyám! Harrelson tökéletes! Tudom, már lassan mindenkire ezt mondom, de tényleg, nagyon jó szereplőválogatást csináltak. Haymitchet eleinte sokkal kövérebbnek, leharcoltabbnak, ápolatlanabbnak képzeltem, de később szofisztikálódott a kép bennem, és most már végképp átalakult a filmben láthatóvá. Rosszfiúsan, csibészesen, részegesen is jóképű. Viszont nagyon hiányoltam az eleje-felé azt a bizonyos kis dialógus részletet, ami nekem nagyon megmaradt a fejemben a könyvből: "So, you’re supposed to give us advice,” I say to Haymitch. “Here’s some advice. Stay alive,” says Haymitch, and then bursts out laughing."

Rue. A drága kismadár.  :') Tündéri volt a színésznő, és a játéka is.
Gale. óóóó te jóóóó ég! :D Megjelent, én meg majd kiestem a moziszékből, @Miamona zavartan pillogott körbe, hogy figyelnek-e minket miattam, mert nem tudtam visszafogni a megdöbenést, hogy ez a pasi mekkora :D (és persze hogy milyen jóképű :D).

Peeta. Az én állandó kis céltáblám. Megláttam, és rosszul voltam :D hogy még ráadásul milyen egy tenyérbemászó arcú színészt választottak eljátszani őt, és nem tudtam hirtelen, hogy vajon hogy fogom tudni végignézni a filmet ilyen kemény Peeta-undorral. Aztán történt valami. Hiába húzta össze irritálóan a szemöldökét a Reapingen, és hiába olyan furán zömök alkat, amit nem tudok hova tenni, és hiába minden ellenszenvem, amit eddig nem tudtam leküzdeni, egyszercsak mégis megkedveltem Peeta-t. :O Sírt, amikor elhajtottak. Szimpatikus megnyilvánulásai voltak. Emberi volt az edzésen. Érdekes volt látnom, hogy mintha itt is az történt volna, amit a poszt elején írtam - úgy éreztem a filmesek sokkal jobb, hihetőbb, kedvelhetőbb Peeta-t raktak össze, mint Collinsnak bármely jellemzésével, párbeszédével, jelenetével valaha is sikerült a trilógiában...
Összes ambivalens érzéseim legtetejébe viszont még mindig úgy érzem, meg kellett volna halasztani ezt a szegény gyereket. :)

Effie. :) Páratlan. Bár a púder kissé sok(k) volt.
Caesar Flickerman: a tökéletes műsorvezető, tökélyre vitt kék hajjal. :) Imádom Stanley Tuccit.

Néhány apróság, mint változtatás zavart, ezek közül az egyik, hogy miért kellett kutyává tenni a mutáns farkasokat, és miért nem csinálták meg őket hasonlóra a korábban elesett játékosok mintájára (szemek!!!)? Aztán hogy Katniss miért gyalogolt úgy az erdőben mint egy úthenger, amikor ő tudott jól osonni elvileg, Peeta meg nagy zajjal csak, és ez zavarta is Katnisst? :D Végül: miért maradt ki a kenyér ajándék a 11-esből, és miért nem éheztek-szomjaztak kicsit többet?

De ezek mind eltörpültek azok mellett a dolgok mellett amik nem szerepeltek a könyvben, de nagyon-nagyon sokat dobtak a történeten és az egész éhezők-viadala-élményen, és főhajtás az alkotók előtt értük.
1. Rue halála után a 11-es körzetbe kapcsolás, a tiszteletnyilvánítás, és a lázadás kezdete... Erőteljes jelenet volt, akkor sírtam el magam - nem is a kislány halálakor, hanem mindattól amit utána érzékeltettek még.
2. Seneca Crane és Snow találkái és megbeszélései a rózsakertben - és gyerekek, egyáltalán az, hogy micsoda jó nézőpontváltásokat, szimbolikus utalásokat láttunk, hogy belenézhettünk a gamemakerek tevékenységébe, kívülről láthattuk az arénát, a működést, Haymitchet, amint szponzorokkal jópofizik...
3. Seneca és a bogyók a végén. Mennyivel jobb megoldás volt, mint egy említésszintű megölték - vagy megölették - a második kötetben. Fantázia, dráma, hatalom!
4. HUMOR - ajvé! Csípős megjegyzések, főleg Haymitch és Effie között. Mennyire hiányzott a könyvből az ilyesmi...
5. Személyiséget adtak Catonak (a szerző helyett is).
6. A fecsegőposzáta kitűző Primmel való összekapcsolása sokkal logikusabb és jobb volt.

Ezek miatt a részek miatt megint felerősödött bennem, mennyi lehetőséget hagyott ki Collins, mennyi minden maradt parlagon, még a legjobbnak mondható epizódjában is.

Összegezve: Látványos, könyvhű, de még a könyvnél is kicsit többet adó adaptáció, nagyon jó szereplőket, színészeket felvonultató film. Nekem abszolút újranézős (elmegyünk majd a Zemberrel is rá :)), végig lekötött, izgultam rajta a sztori ismeretének ellenére is, és tulajdonképpen sokkal-sokkal jobb volt mint vártam. Én csak ajánlani tudom.

Ha az első könyv nálam 8-as volt, az első film 10-es. Alig várom a következőt, és ha így alakul ennek mintájára, talán még a harmadik, pocsék részből is elfogadható film kerekedik. :)

Imdb-n 7,6 pontot kapott a 10-ből, rottentomatoes-on 85%-ot ért el.

/A képek illusztrációk, forrás: tumblr.com, google.com/

The Casual Vacancy - by J.K. Rowling

JÖN! JÖN! JÖN!

COMING!

COMING!

COMING!

Pardonnez a lelkesedésemet, de gyerekek, hát nem csodálatos, hogy jön az új Rowling!?! Ennyi év után, megint annyira várok valamit, mint a Harry Potter részeket, és annyira de annyira kíváncsi vagyok, hogy mivel rukkol elő Rowling anyánk, hogy el nem tudom mondani! :)

De hogy miért is ez a poszt, amikor nemrég már hírt adtam az új könyv érkezéséről? Mert bizony már nem titok a címe:

The Casual Vacancy

Találtok róla infot a Wikipédián, BBC-n, Digital Spy-on. Dióhéjban a lényeg a következő:

A könyv 2012. szeptember 27-én (fél éven belül!!!) jelenik meg angolul keménykötésben, e-bookban, audio letölthetőségben és CD-n is hangoskönyvben. Pagfordban játszódik, ahol Barry Fairweather váratlan halála szinte sokkolja a helybelieket.

Rowling, saját elmondása szerint már a Harry Potter befejező részének megírása óta dolgozott más írásain, de mivel a HP projekt olyan nagy dolog volt az életében, meg akarta várni a publikálás előtt, hogy az egész filmszéria készen legyen a Potterekből. A The Casual Vacancy Rowling első felnőtteknek szánt könyve - habár a Potterek is igencsak meghódították gyakorlatilag az összes korosztályt célközönségükön túl is.

Az első fülszövegféle: "When Barry Fairweather dies unexpectedly in his early 40s, the little town of Pagford is left in shock. Pagford is, seemingly, an English idyll, with a cobbled market square and an ancient abbey, but what lies behind the pretty façade is a town at war.

Rich at war with poor, teenagers at war with their parents, wives at war with their husbands, teachers at war with their pupils... Pagford is not what it first seems.

And the empty seat left by Barry on the parish council soon becomes the catalyst for the biggest war the town has yet seen. Who will triumph in an election fraught with passion, duplicity and unexpected revelations?"

Woooow, ez nekem ráadásul Joanne Harris féle Csokoládé kicsengésű is, bár biztos nagyon más lesz :)

Borító még nincs, de lesem a hírforrásaim és amint lesz, tudosítok :)

Mit gondoltok, mi lesz a magyar cím?

Egyéb adatok a littlebrown.co.uk-ről:

The Casual Vacancy
480 pages (approximately)
ISBN  9781408704202   (hardback) price £20.00
ISBN  9781405519229   (ebook) price £11.99   
ISBN  9781405519212   (audio download) £20.00
ISBN  9781405519205   (CD) price £30.00

/A képek forrása: 1. 2./

Húsvéti nyúlság

Kedves Olvasók, Molyok, Bloggerek, Idetévedők!

Kissé elragadott az ünnep lendülete, meg a sok tennivaló, utaznivaló, néznivaló, sonka, tojás, csokinyúl és pacsuli, úgyhogy most így utólag: boldog húsvétot mindenkinek, vagyis inkább remélem jól telt, és csurrant-cseppent egypár könyv, vagy ha az nem is, néhány olvasásra szánt óra a nagy haddelhadd közepette. :)

(A képek forrása: www.weheartit.com)

Hugo Cabret

Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret

Hugo Cabret megint egy olyan olvasmány volt, amiről semmit sem tudtam előre, egy nagy meglepetés volt, egy kérdőjel. A nevet is, a könyvet is, a filmet is a molyon hallottam először, és szinte csak futólag. Boltban megnéztem a könyvet, amikor Miamona említette, hogy milyen vastag, és hogy csupa rajz az egész, de ott nem tudtam kinyitni sem, mert rajta volt minden példányon az a lezáró csík, amit nem mertem lehúzni az eladók árgus tekintetétől figyelve, mert sejtettem, hogy nem fogom tudni visszahúzni rá :D...

Végül Miamonától kaptam kölcsön a könyvet, nagyon köszönöm mégegyszer itt is. :) Valóban hatalmas példány, keményborítású, több mint 500 oldal, és telis-tele van 2 oldalas gyönyörűszép grafitrajzokkal, amik mesélik is a történetet tovább,  nem csak illusztrálják.

Hugo egy kisfiú, aki a vasútállomáson lakik, titokban szereli, állítgatja, olajozza és karbantartja az órákat. És még mást is figyel: a játákboltost. Akinek sorra tűnnek el apró alkatrészei, játékai, csavarjai, fogaskerekei... Vajon mire kell mindez Hugonak. Hogy kerül a képbe Isabelle, a játékos keresztlánya, és egy szív alakú kulcs? Ez derül ki Hugo történetéből. :)

Tulajdonképpen egy gazdagon illusztrált mese, ami bizonyos részletei miatt nagyon újszerű. Lekötött és tetszett, de meg kell hogy mondjam maga a filmes téma kicsit hidegen hagyott, és attól a bizonyos képtől, ahol a rakéta belerepül a holdba, hát én attól rosszul vagyok :D de már gyerekkoromban is rosszul voltam, bár nem emlékszem hol láttam. Az automata tetszett legjobban, Hugo titkos motoszkálásai, magánya, apjának története, majd pedig a sorsa, a végkifejlet.

A  rajzokon kívüli pluszképek, mások alkotásai, fényképei szerintem nagyon nem hiányoztak bele., teljesen elütöttek a könyv hangulatától.

Értékelés: 10/8,5 Öröm egy ilyen szépséget birtokolni, és kedves volt a története is, kifejezetten varázslatos élményként indul. Véletlen egybeesés volt, hogy pályaudvaron, vonatra szállva kezdtem el olvasni, ami nagyon passzolt a bevezetőjéhez. :)

A film előzetese.
Kicsit spoileres könyvtrailer.

Pacsirta

Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Mert kellett a műtől ékes "fecsegőposzáta" után valami egyszerűen szép, valami sima és bársonyos, legyen bármilyen nyomasztó is. Mert kellett valami ami nem okoz csalódást, mert Kosztolányi, mert magyar, mert olyan letisztult.

Mert én is kicsit Pacsirtának éreztem magam, talán éveken keresztül is.

Értékelés: 10/10 Mert lehet a "semmit", a hétköznapot megragadni, és megírni az élet ekkora hatalmas drámáit, fájdalmas egyszerűséggel, és lebilincselő, elgondolkodtató stílusban.

"Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?"

/Részlet Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani című verséből/

Mockingjay

Suzanne Collins: Mockingjay

Miért nem írtam valami olvasónaplót, mint zenka? Miért? Akkor talán valóban visszaadná az olvasás közbeni érzéseimet ez a bejegyzés. Suzanne Collins trilógiájának befejező kötete, a Mockingjay (A kiválasztott) nem hogy nem tetszett, vagy csalódást okozott, hanem egyenesen utálom.

Ezekhez mérten kérem a rajongókat, hogy ne olvassanak tovább! :D

Figyelem! Felpaprikázott, negatív hangvételű poszt! Reklamációt a kommentdoboztól való távozás után nem fogadok el! :)

Mit vártam ettől a könyvtől: előzetes tájékozódás (az egyik legjobb barátom azt mondta hogy ez konkrétan egy kalap kaka) alapján sajnos nem sokat. Azt gondoltam, hogy nagy háború következik, Katniss pedig őrlődik majd a két lehetséges srác között, aztán talán valamelyik meghal és jaj de jó, akkor már tud dönteni… Halovány reményem, hogy az írónő kinyiffantja Peeta-t, már az első kötet végén elillant. Reméltem, hogy olyasmi izgalmak is beköszönnek majd, amik az első kötetet idézik, de ez hiú remény volt.

Mit kaptam ettől a könyvtől? Semmit.

A könyv 70%-áig gyakorlatilag semmi nem történik, olyan az egész, mint egy hatalmas haditanács, ami se nem érdekel, se nem érdekes. Egy készülődés a majdra, a nagyra, a harcra, amiből végül szinte semmi nem lesz. Ami pedig még fájdalmasabb, hogy a főszereplőnek semmi szerepe benne. Ő egy dísz – díszpinty. Díszfecsegőposzáta. Nem tudom a kötetek során hányszor rakták már össze Katnisst újra meg újra ilyen-olyan szuperorvos és szuperstylist csapatok, de az azért szerintem már igencsak pofátlanság, hogy a döntő csatában is Katniss leginkább lábadozik, a Kapitólium megdöntéséhez, Snow elfogásához fikarcnyi köze nincs.

Döntéseiben következetlen, határozatlan, természetében kiállhatatlan és hálátlan dög. Amennyire szerettem, és túlélő típusnak tartottam az első kötet eseményei után, annyira megutáltam a trilógia végére. Katnissben semmi nincs, semmi nem marad, amit csodálni lehet. Mű-eltökéltsége, mű-határozottsága és mű-döntései, amikhez csak legfeljebb pár fejezet erejéig ragaszkodik, szánalomra méltók.

Egy ilyen történet valahol példát kéne hogy mutasson, főleg azért, mert a társadalomkritikát, a disztópia vonalat ilyen komolyra és meglehetősen szörnyűre vette a Kapitólium zsarnoki diktatúrájával. Az üzenete viszont elmarad. Sőt. Nagyon, de nagyon félresiklik. Mégis hogy gondolta Ms. Collins, hogy a kötet végén egyáltalán felveti, hogy az éhezők viadalát folytassák? Majd megszavaztatja! És ezen túl, a megbocsáthatatlan: a főhőssel igent szavaztat… És még egy pofon, a miért: mert különben talán nem is volt értelme az egésznek. Kapjunk az agyunkhoz! Kilyukad oda a híres hősnőjével, hogy az fogja magát, és lesüllyed az ellenség szintjére, és megszavaz egy további éhezők viadalát (lényegtelen, hogy nem következik be), amelyben a kapitólium urainak, gazdagabbjainak gyermekeit versenyeztetné? Nem megy szembe ez minden eddigi gondolatával? Nem ellentmondó ez a viselkedés és döntés bármilyen pozitív hősnek? Nem undorító? Nem felháborító? Szerintem az.

Bár Katniss már korábban elvesztette rokonszenvemet és szeretetemet, ezzel végképp elvesztette minden hitelét is mint főszereplő, mint kiválasztott, és a könyv is elvesztette hitelét mint példamutató történet, vagy mint társadalomkritika.

Álmomban se akartam volna ezt a sorozatot a Harry Potterhez hasonlítani, de pozitív ellenpéldaként annyiszor eszembe jutott (kár, hogy a felét se írtam le), hogy muszáj felhoznom a dolgot. Szégyen a kiválasztott szót használni Katnissre. Harry mint kiválasztott, Valaki volt. Kezdeti frusztráltsága után megingathatatlan eltökéltséggel, jó döntésekkel, kellő emberi félelemmel, emberi faktorral, hihető személyiségjegyekkel és értékekkel, amik mellett mindvégig kitartott. Nem báb volt, vagy díszfigura. Katniss kiválasztottságának tulajdonképpen ehhez képest – de nem ehhez képest is – semmi súlya. Plakát. Reklám. Vegyék-vigyék, itt az instant tüzes fő-forradalmár! Katniss semmire nincs kiválasztva. Kitűz ilyen-olyan célokat, de ezek közül még azokat sem teljesíti be – tökmindegy, hogy milyen ok miatt – amikhez látszólag foggal-körömmel ragaszkodik, pl. Snow-val kapcsolatban. Megint kilyukadunk oda, hogy hiteltelen marad. Nem csak semmire nincs kiválasztva, de semmit be sem teljesít, arrogánsnak mégis arrogáns, de mire föl?

A könyv alapvető hibája, hogy pont a tűz hiányzik belőle, ami pedig olyan enigmatikusan fontos része kellene hogy legyen. Katniss, the girl who was on fire, legfeljebb csak megég néha a tűzben, tüzesség, lázadás, forradalmi hangulat, tettrekészség nyomát sem lehet benne felfedezni. És az egész könyv egy kiolvasztó fokozat sincs a mikrón, nemhogy tűz.

Humortalan és sótlan is, és senki nem mondja hogy a témája miatt, mert a komolyabb, nehezebb művekbe is lehet, és kell is valami könnyedséget vinni... Ja hogy tehetség is kell hozzá? Hm.

Az unalom, tanácskozás, készülődés, tervezés, nyűglődés után  a könyv 75-80%-ánál történik egy durva mészárlás, aminél végre először észrevettem, hogy jé, ja én egy könyv-félét hallgatok, és végre történik valami, hogy aztán szomorúan csóválhassam a fejem, egy nyamvadt vérfürdő kellett, hogy tudjon valami izgalmat írni a könyvbe Collins? Sajnálatos.

Az egyik szereplő halálát sajnos egy netes böngészés közben megtudtam előre, ő nem volt meglepetés, de vártam volna, hogy valamit megmozdít bennem, de semmi. És ez azért van, mert a második kötethez hasonlóan senkinek nincs személyisége, vagy bármi személyiségfejlődése. Ha belegondolunk, a főszereplőkről és a mellékszereplőkről is alig tudunk többet a nevüknél… Jellemezd Boggsot! Jellemezd Finnichet! Jellemezd BeeTee-t! Jellemezd Gale-t?! Jellemezd Katnisst, és hogy mit változott?! No comment.

Akiről még említést kell tennem – már ha valaki eddig elolvassa a posztot – az természetesen nem más, mint Peeta, akinek már a neve említésétől is rosszul vagyok. Nem sokszor éreztem ilyen mértékű, kissé számomra is érthetetlen ellenszenvet egy karakter iránt, főleg nem olyan iránt, aki a jó oldalon áll, és akinek drukkolni kéne (?), szeretni kéne (?)… Peeta egy léggömb. Nagy üres lufi, akiben semmi vonzó, semmi erőteljes, semmi szeretnivaló, semmi csodálnivaló nincs. Kb. maga se tudja miért van még a könyvben.

!!!SPOILER!!!

Hogy hogy lyukadnak ki egymás mellett Katnissel, még mindig nem értem. Ez körülbelül olyan „szerelem” vagy „viszony” vagy „kapcsolat” (minek nevezzem?), hogy hát ez van, jó lesz. Ezen az alapon írni a könyv egyik főbb (pfuj) szálát… nevetséges. Gyerekek? Katniss sose akart, de aztán hát jó, legyen, jó lesz – ebben is más sincs, mint beletörődés. Ezt az üzenetet viszi a könyv a fiatalságnak? Ehh. Érzelemmentes kapcsolat, érzelemmentes családalapítás. Na EZ az epilógus szar, nem az a HP-é…  Ja és hát Gale elment. Hát jó, ez van. :O Hát öregem! Ezt így elvágni… Meg ezen elbuktatni a kapcsolatot, hogy valaki más felhasználta Gale hadászati trükkjét? Büntetni kéne amit ez a nő művelt ebben a könyvben – Katniss is mint szereplő, és a szerző is. De legalább Gale nem hal meg, és jó távol kerül Katnisstől – egy szerencsés ember :D

És még valami, aki abszolút kiverte a biztosítékot: Katniss anyja. Még a lányánál is önzőbb. Meghalt az egyik gyerekem, hát jó, hagyom a másikat is a francba, mert nekem nem jó oda visszamenni, ahol ő van :O Írok neki egy levelet, slussz. :O *hosszú sípszavak!!!*

!!!SPOILER VÉGE!!!

Értékelés: 10/2 Tiporjanak el a Mockingjay-fanok, szerintem a sorozat ezen kötete az eredeti kezdés és a langyos folytatás után egyenesen szemétrevaló. Kár volt a papírért, meg a szóért. Életemben először erős késztetést érzek nem csak hogy nullát, de negatív számot adni pontként.

John Steinbeck: Of Mice and Men

Nem is tudom milyen régóta terveztem már Steinbecket olvasni, bár mindig is az Édentől keletre lebegett lelki szemeim előtt, de az Egerek és emberek cím is ismerősen csengett a szerző nevével.

Steinbeckre én tudatosan vagy tudatalatt, de készültem. Merthogy biztos nagyon komoly, és szépirodalmi ésatöbbi. Szóval az is benne van az egészben, hogy talán azért vártam annyi évet vele, hogy „felnőjek hozzá”, de most, hogy már magam mögött tudom, nem tudom vajon miből eredtek a fenti feltételezéseim.

Az Of Mice and Men olyan, mint egy paraszt-musical. Két tökfilkóról szól, George-ról és Lennie-ről, akik miután Lennie miatt bajba kerültek és elhagyták korábbi helyüket, egy új farmon telepednek le és találnak maguknak munkát, ahol sok más fickó is dolgozik. Magyarán szólva egy tanya van, meg sok férfi, meg a főnők, meg a főnök bajkeverő szőke felesége, aki mást sem csinál, mint megkörnyékezi a férfiakat, és azzal az ürüggyel mászkál körülöttük, hogy nem látták-e az ő férjurát.

Lennie azért kerül mindig bajba mert mentálisan retardált. Sok mindenre nem emlékszik, nehezen figyel oda, saját világában él, halálukig képes „simogatni” az állatokat (pl. egereket, innen a cím), és csekély értelméhez veszélyes bivalyerő társul. Nem rossz szándékú, de óhatatlanul is bajba sodorja a viselkedése.
George-dzsal dédelgetett álmuk, hogy egy saját kis farmjuk lesz, ahol Lennie majd nyulakat is nevelhet.

A könyv nagy részében semmi érdemleges nem történik (pedig az eleje nagyon jól indul), utána pedig sejthető, hogy nagyjából mi lesz. Erkölcsi szempontból nem tartom kiemelkedőnek, a szereplők hidegen hagytak, a halálra simogatott állatokon kívül senkit se sajnáltam benne. Valahogy nem is érintett meg maga a dráma. Értem mit mond, értem a történetét is, csak egészében nem tetszik ahogy mindezt elmondta, és rosszul vagyok a környezettől is, meg a leírt élettől.

Azért írtam, hogy olyan,  mint egy paraszt-musical, mert szinte színenként vannak a fejezetek, és néha a leíró szövegrészek is mintha csak a hangokat, díszleteket jellemeznék. És még azt is el tudnám képzelni hogy a szereplők idegesítő módon dalra fakadnak benne időről időre.
A történeten magán kívül még sokkal irritálóbb volt a nyelvezet, az igazi hamisítatlan szlenges parasztos angol, amiben az ain’tekből sose elég, és tele van minden a hibás és borzalmas dupla tagadásokkal. Brrr… Hülyét kaptam tőle, és sokáig húztam az olvasását, hogy ne kelljen ezt a szemem számára fájdalmas betűhalmazt látnom. Egész egyszerűen nem tudom elviselni ezt a stílust.

Értékelés: 10/3 Nem tudom akarok-e még Steinbecket. Magasröptűnek vártam, mélyrepülés volt. Fogalmam sincs végülis miért nem hagytam félbe.

Márciusi borítómánia

A már szokásos módon kicsit megkésve prezentálom a borítómánia rovat ehavi kiválasztottjait, vagyis 5 olyan könyvet, amiket böngészéseim során a külső alapján érdemesnek tartottam arra, hogy közelebbről is szemrevételezzem, és elolvassam a fülszövegét.

A márciusi borítómánia könyvei:

1. Freya North: Chances (2011)

Pasztellek, rózsaszín körték, hintázó lány. Az életre kelő, zsongó tavaszi érzéseket idézi bennem ez a borító, és a cím is. Kicsit Cecelia Ahern-féle témát is sugall. Még nem olvastam Freya Northtól, bár van tőle egy könyvem, de ezt ha meglátnám egy könyvesboltban, biztos levenném megnézegetni.

Fülszöveg: "Vita's gift shop would do better if she ran it as a business, not as somewhere to daydream. But she's not one to tell herself off--she leaves that to Tim, her ex, who still co-owns the shop. He cheated on Vita and broke her heart. Could she ever give him another chance?
Oliver, an experienced and successful tree surgeon, runs his home as calmly as his business. However, his heart is still with the mother of his child, even though it's been three years now. He won't take a chance on love again.
Then a pear tree brings Oliver to Vita, and as spring turns into summer they are given choices and chances. Will they grab them or walk away?"

Hmm, kicsit túl szerelmetes talán az én ízlésemnek, de lehet hogy jó. A körtefa felcsigázott :))

2. Cristina Garcia: The Lady Matador’s Hotel (2010)

Provokatív és merész tervezés, és mégis valami mesés beütése is van a dolognak. A tükörbe néző nőt hátulról látjuk, az arcot nagyítva, tükörképként. Vagy mégsem? Tükröm-tükröm utóérzés. Kalap a székre biggyesztve, egy álszemérmes copf, és a matadoros címnek megfelelő lepel. Egy spanyolos, tüzes szerelmi affért és a Matador hotelben történő gyilkosságot gyanítok.

Fülszöveg: "National Book Award finalist Cristina García delivers a powerful and gorgeous novel about the intertwining lives of the denizens of a luxurious hotel in an unnamed Central American capital in the midst of political turmoil. The lives of six men and women converge over the course of one week. There is a Japanese-Mexican-American matadora in town for a bull-fighting competition; an ex-guerrilla now working as a waitress in the hotel coffee shop; a Korean manufacturer with an underage mistress ensconced in the honeymoon suite; aninternational adoption lawyer of German descent; a colonel who committed atrocities during his country's long civil war; and a Cuban poet who has come with his American wife to adopt a local infant. With each day, their lives become further entangled, resulting in the unexpected - the clash of histories and the pull of revenge and desire.Cristina García's magnificent orchestration of politics, the intimacies of daily life, and the frailty of human nature unfolds in a moving, ambitious, often comic, and unforgettable tale."

Szeretem az ilyen történeteket, amik hagyják magukat kibontakozni az emberek, az életek, az apróságok körül... Jól hangzik.

3. Amos Oz: Suddenly in the Depth of the Forest (2010)

Az árnyképes borítók úgy tűnik valamiért nagyon a szívem csücskét képezik. :) Állat árnyak és egy megkapó, sötét hangulatú cím, ez elég, hogy lekapjam a könyvet a polcról, megnézni vajon mi lehet. :) Valamiféle fantasztikus vonalat képviselő, állatokkal kommunikálós történetet sejtek mögötte, fiatal fiú főszereplővel.

Fülszöveg: "In a gray and gloomy village, all of the animals--from dogs and cats to fish and snails--disappeared years before. No one talks about it and no one knows why, though everyone agrees that the village has been cursed. But when two children see a fish--a tiny one and just for a second--they become determined to unravel the mystery of where the animals have gone. And so they travel into the depths of the forest with that mission in mind, terrified and hopeful about what they may encounter.
From the internationally bestselling author Amos Oz, this is a hauntingly beautiful fable for both children and adults about tolerance, loneliness, denial, and remembrance."

Eltűnt állatok nyomában. Ez nagyon jó alapötlet!

4. Angela Morrison: Sing Me to Sleep (2010)

Jodi Picoult könyveit (meg még címét is – Sing You Home) idéző borítóterv, két alig összeérő, de minden bizonnyal összekapaszkodni vágyó kézről. Családi drámát sejtek benne, esetleg eutanázia témáját is érintve, vagy pedig súlyosan beteg gyerekkel benne.

Fülszöveg: "Beth has always been 'The Beast' - that's what everyone at school calls her because of her awkward height, facial scars, and thick glasses. Beth's only friend is geeky, golden-haired Scott. That is, until she's selected to be her choir's soprano soloist, and receives the makeover that will change her life forever. When Beth's choir travels to Switzerland, she meets Derek: pale, brooding, totally dreamy. Derek's untethered passion - for music, and for Beth - leaves her breathless. Because in Derek's eyes? She's not The Beast, she's The Beauty. When Beth comes home, Scott, her best friend in the world, makes a confession that leaves her completely torn. Should she stand by sweet, steady Scott or follow the dangerous, intense new feelings she has for Derek? The closer Beth gets to Derek, the further away he seems. Then Beth discovers that Derek's been hiding a dark secret from her .one that could shatter everything."

Hát, ez nem bejövős.

5. Jandy Nelson: The Sky is Everywhere (2010)

Ez a borító csak addig tetszett, amíg meg nem láttam az alcímet :D… „One boy helps her remember. The other lets her forget.” Szerelmi háromszögekből nem kérek. :)

A borító egyébként Csipkerózsikát juttatta eszembe, és tetszenek a leveles-zöld motívumok.

Fülszöveg: "This is a vibrant, deeply romantic and unmissable debut. Seventeen-year-old Lennie Walker spends her time tucked safely and happily in the shadow of her fiery older sister, Bailey. But when Bailey dies abruptly, Lennie is catapulted to centre stage of her own life - and, despite her nonexistent history with boys, suddenly finds herself struggling to balance two. Toby was Bailey's boyfriend; his grief mirrors Lennie's own. Joe is the new boy in town, with a nearly magical grin. One boy takes Lennie out of her sorrow, the other comforts her in it. But the two can't collide without Lennie's world exploding..."

Hát, félig meddig csak-csak szerelmi háromszög. Annyira nem keltette fel a figyelmemet.

Magyarul Freya Northtól olvashattok könyveket: Mindent anyánkról, Szerelmi titkok, Sally, Polly, Chloé. Illetve az Amos Oz könyv magyarul is megjelent, Hirtelen az erdő mélyén címmel.

Nekem most legjobban a Suddenly in the Depth tetszik legjobban tartalomra, külsőre pedig a Matador. De elolvasnám a Chances könyvet is. :)

Kinek mi tetszik a mostani összeállításól külsőre-belsőre?

Veron harmadszor!

Jön Baráth Katalin új könyve! Zakkant blogjáról értesültem először, aztán körülnéztem hosszú idő után az írónő blogján is, ahol először lebbent fel a fátyol A borostyán hárfáról. A cím és a borító is csodaszép, követi az eddigi hagyományokat. Kíváncsian várom Veron újabb kalandjait. :)

Georges Simenon: A kísértetek

Simenonnal először tavaly találkoztam klasszikus, Maigret felügyelős formában, és megtetszett a stílusa, legyen bár kicsit lassúbb, mint amit egy krimitől manapság vár az ember. Simenon új regénye azonban nem is a szó szoros értelmében vett krimi, hanem egy pszichológiai bűnregény. Ezt mostanában sok helyen olvashattuk róla, de hogy mi is ez igazából, az olvasmányélmény szempontjából? Egy elücsörgős, kávézgatós – akinek úgy tetszik, konyakozgatós –, lassú folyású könyv, amiben majdnem mindent tudunk előre, mégis várjuk, hogy mi hogyan történik majd, és hová jut el a főhős. Aki jelen esetben - mit kerteljünk holmi pszichológia szavakkal? – egy sorozatgyilkos. A lelkébe ugyan talán nem láthatunk bele, de furcsa gondolatmeneteinek mozgatórugója feltárul néha egy pillanatra, és megláthatjuk azt is, hogy talán nincs is olyan nagyon pontos mechanika mindemögött.

A főszereplő Léon Labbé, La Rochelle városka kalapkereskedője, aki Kachoudas, a szabómester tőszomszédságában lakik, gyártja a kalapokat, lesi a függöny mögül az ablakot, a másik családját, ja és persze nagyjából hetente meggyilkol egy-egy idősebb asszonyt, rettegésben tartva ezzel az egész városkát. Amikor Kachoudas megsejti, hogy a kalaposnak vaj van a fején (hah, minő geg :D), ahogy a fülszövegben is írják, macska-egér játék kezdődik kettejük között.

Végül mindenki a vesztébe rohan, de hogy ki milyen módon, az már derüljön ki az ólmos, macskaköves, sötét szűk utcákon bolyongva, a francia kisvárosi kocsmák kártyapartijainak zajai, poharainak csörömpölése közben.

Tetszett, hogy a fülszöveg rebesgeti ezt a bizonyos macska-egér játékot a szabómester és a kalapos között, de ebből úgy érzem kaphattunk volna egy picit többet is. Kachoudas volt a kedvenc alakom, és nagyon sajnáltam szegényt, az egész helyzetért, és a sorsáért is.

Labbé alakja tipikusan az a gonosz karakter, akit szeret olvasni az ember, mert érdekli, hogy mi rejlik az elméjében, mi mozgatja a cselekedeteiben. Mindaz amit ebből kaptam, és megtudtam, úgy érzem szintén kevés volt, de ennek van jelentése és jelentősége is. Nekem azt mutatta, mennyire tébolyult tud lenni valaki, aki a felszínen normális életet és, köztiszteletben álló személy, sok ismerőssel, rendszeres teendőkkel, elfoglaltságokkal. Rendszeres. Vajon mennyi választja el a rendszerest a kényszerestől? Hol volt az a határvonal, amit Labbé átlépett? Meg tudott volna állni? Miért épp azok a félmosolyok, elkapott pillantások vagy épp kétértelmű mondatok sugalltak neki valamit, amik? Labbé rendszere tulajdonképpen nem tudni min állt, de az világos, hogy hogy bukik meg.

Értékelés: 10/8,5 Kicsit több Kachoudas kellett volna bele, de ezen kívül nekem elgondolkodtató kikapcsolódást nyújtott. Hangulatos, borzongatóan feszült és pikáns is, aki már olvasta az tudja melyik mellékszál miatt… :)

A könyvet köszönöm az Agave Kiadónak és köszönöm Lobonak a közreműködést! :)

Suzanne Collins: Catching Fire

Az első kötet befejezése után rögtön folytattam a Futótűzzel, kíváncsian várva, hogy mi következhet most. Újabb viadalra számítottam, amelyekben a győztesek mentorálnak. A fordulat meglepett, mert nem filozofáltam sokat rajta.

Figyelem, akik nem olvasták Az éhezők viadalát azok számára a bejegyzés spoilereket tartalmazhat!

Ebben a kötetben Katniss és Peeta megteszik a nyertesek szokásos „diadalmenetét” a körzetekben, majd nem sokkal később kihirdetésre kerül a Quarter Quell mibenléte, ugyanis a „játék” 75. évfordulóját „ünnepli”, és 25 évente mindig valami „különlegesség” (lassan mindent idézőjelbe tehetek) kerül terítékre, ami persze nem a szórakoztatást, hanem a hatalom, az irányítás nyomatékosítását célozza. Idén a Kapitólium számára is igen kényelmes szempontból a körzetekben csak az eddigi nyertesek közül húznak résztvevőt. Vajon Snow keze volt a dologban, vagy óhatatlan hogy minden ilyesmiben eljöjjön a pillanat, amikor hírességeket versenyeztetnek meg valamiben? A főszereplők tehát újra az arénába kerülnek… Vajon most hogy cselezik ki a halált?

A könyv elején megríkatott, amikor Katnissék Rue körzetében tették tiszteletüket, és az emberek egységben tisztelegtek előttük. Az utána következő megtorlás kézzelfogható bizonyíték volt az elnyomásra, a diktatúrára, és valahogy a helyzet komolyságára is; Katniss elvégre szembeszegült az egész rendszerrel.
Snow elnök számomra annyira nem volt rémisztő, de a jelenetük Katnissel tetszett, és jó volt ahogy Katniss reagált a szavaira. Kicsit a Harry – Scrimgeour beszélgetést juttatta eszembe, bár meg kell valljam annak nyomába se ér.

És sajnos sok mindennek sem. Hiába volt érdekes az aréna óramechanikája, hiába volt izgalmas az újabb verseny, a savas köd, az energiamező, és hiába lepett meg a végén a mentőakció és a 12-es körzet sorsa, valahogy üresen hagyott az egész. A megható részek kimerültek Rue körzetébe, a meglepő fordulatokat összegezni lehet 3-4 mondatban:

SPOILER!!!: tehát: Katnissnak versenyezni kell, Peeta terhesnek hazudja őt – bár ezt szerintem a kutya se hitte el - , Cinna meghal, savas köd jön, savas köd megy, a 12-es körzetet lerombolták. Hümm. Ezek közül persze tényleg volt amitől éppen leesett az állam, de még hiányzott volna több, és bőven belefért volna egy ilyen kaliberű történetmesélésbe. SPOILER VÉGE!!!

Most hogy már két kötetet elfogyasztottam, jobban meg tudom fogalmazni, hogy mi nem tetszik benne. Kidolgozatlan és néhol nagyon-nagyon kiaknázatlan. Hiányzik a részletgazdagság, a mellékszálak, a mellékszereplők árnyalása. Hiányzik belőle az a lélekborzolás, amit ki kéne hogy váltson az ember embert mészárlása.

Szeretem bár Katnisst, de ő is kicsit langymeleg néha, olyan tulajdonságok nélküli, Peeta meg egyenesen taszító nekem, és valószínű mindig is az marad. Nekem a „Peeta vagy Gale?” jellegű kérdések teljesen értelmetlenek, annyira utálom szerencsétlen Peeta-t :)) Persze ez abszolút szubjektív, de ha fizetnének se kéne, és mivel már a halálát akartam az első kötetben is, így elég nehéz együtt lélegezni a könyv céljával és Katniss motivációjával, hogy életben tartsa…

Úgy érzem ha korábban olvastam volna, akkor sem ragadott volna magával a szerelmi szál, vagy álszerelmi szál sem, kinek mi, és Peeta iránt sem éreznék másként.
Mellesleg úgy éreztem hogy körülbelül 569-szer hangzik el a könyvben a „keep Peeta alive” szókapcsolat, amitől falra tudtam volna mászni. :@ :)

Nem hagyom félbe a sorozatot, már el is kezdtem a Mockingjayt, ami az utolsó kötete a trilógiának, de őszintén szólva nincsenek nagy reményeim. Felkapott, népszerű, értem a lelkesedést és szeretem ezt a helyzetet, amit teremtett a könyvben – kivéve a szerelmi háromszöget, amitől borsódzik a hátam – de rajongáshoz nekem több kell ennél: történetmesélésből, fordulatból, karakterábrázolásból. Jellemfejlődést tulajdonképpen senkinél nem vettem észre.

Értékelés: 10/6,5 Nyolcast akartam adni, mert először azt éreztem körülbelül az elsőhöz hasonló élményt adott, de adtam magamnak pár napot végiggondolni, és rájöttem, hogy nem annyira fogott meg, mint amikor megismertem magát a viadalt, és hogy pár év múlva lehet hogy nem is emlékeznék rá, ha nem készülnének a filmek is... Tulajdonképpen hasonló volt a két kötet, csak most már jobban rá tudom tenni a kezem arra hogy mi nem klappol.

Új Rowling!

Bár másokhoz képest kissé megkésve adok hírt róla, azért nagy nagy lelkesedéssel teszem: J. K. Rowling ezévben végre új könyvvel jelentkezik! :) Háromszoros hip-hip-Harry! :D

Már régóta vártam a bejelentést, de részben meg is feledkeztem róla, és egy időben azt is hittem, nem lesz ebből semmi, Potter úr marad az életmű.

Joanne Harris közelgő új regényén kívül nem sok mindennel kapcsolatban érzem hogy most rögtön azonnal ide vele frissen ropogósan a nyomdából, de Rowling várható könyve még ezt az érzést is übereli. :) Nagyon-nagyon várom, hogy bármi újabb részlet kiderüljön róla, legyen az téma, cím fülszöveg vagy borító. Ez az a könyv, amit azonnal meg fogok venni a megjelenéskor, és alig várom, hogy olvashassam. :)

További infok (bár még szinte semmi) itt és itt.

(A kép forrása: last.fm)

Suzanne Collins: The Hunger Games

"So, you’re supposed to give us advice,” I say to Haymitch.
“Here’s some advice. Stay alive,” says Haymitch, and then bursts out laughing.

Az éhezők viadala. Katniss. Mockingjay. Mindenhonnan "támadtak" az Éhezők viadalával kapcsolatos dolgok, és persze a nemsokára a mozikba kerülő film előzetese, amit nem akartam megnézni a könyv elolvasása előtt, de végülis olvasás közben erre is sort kerítettem. Egy barátom azt mondta megnézhetem nyugodtan, merthogy csak kis spoiler van benne, hát ehhez képest nagyon örülök, hogy nem tudtam már a legelején, mi történik a kiválasztáskor, mert számomra ez volt a könyv egyik legjobb jelenete. Na, de vissza magához a könyvhöz, amit eredeti nyelven, hangoskönyv formájában fogyasztottam el. Carolyn McCormick a felolvasó, és bár az elején furcsának tűnt a hangja, nagyon hamar hozzászoktam és megkedveltem a hanglejtését, akcentusait. Különösen Effi és Rue hangutánzása tetszett, és úgy egyébként a kiejtése végig szép tiszta volt.

A könyv, ha valaki még nem ismerné, egy disztópia, amiben a kapitólium (Capitol) irányítja az egykori USA területén létrejött körzeteket vagy állam-maradványokat, méghozzá barbár és zsarnoki módszerekkel uralkodva felettük. Az emberek sok helyen éheznek, és a megfélemlítés állandó, egy korábbi lázadás miatt. A lázadás óta a kapitólium az évente megrendezett éhezők viadalával tartja rettegésben, és szörnyű uralma alatt az államokat. A viadalba fiatal, 12 és 18 év közötti gyerekek kerülnek be, minden államból egy fiú és egy lány, hogy egy valóságshow-szerű arénának nevezett zárt területen túléljenek. A 12 állam 24 versenyzőjéből a végén csak egy maradhat élve. A harcot kamerákkal közvetítik csaknem 24 órában az egész ország területén. A versenyzők nem csak egymást irtják, ha a műsor túlságosan leülne, különféle természeti katasztrófákkal vagy mutáns lényekkel is felpezsdítik az izgalmakat a játékszervezők.

"May the odds be ever in your favor!"

A főszereplőnk, ahogy az hamar kiderül, a 12-es körzet, azon belül is Katniss Everdeen lesz. (imádom a nevét! :))

Mielőtt elkezdtem, csak azt tudtam a könyvről, hogy egy brutális verseny van benne, és ezt balga módon úgy képzeltem el, mint egy gladiátorharcot, aminek akkor és ott vége is van, és nem is értettem, hogy lesz ebből egy könyv, vagy hány "viadalt" nézünk majd így végig. Elég nagy meglepetés ért, amikor világossá vált számomra ez a valóságshow szerű forgatókönyv.

Ami nagyon furcsa volt az elején, az az, hogy a vadászó-gyűjtögető, éhezünk, nincs kaja, nincs pénz, nincs semmi fejletlenségből egyszercsak olyan környezetbe ugrunk, ahol stylistok, meg kamerák, tévé adás van, és nehezen passzintottam össze ezt a modernségében is részben elmaradott kitalált világot. Persze érthető, a kapitóliumban minden van, máshol semmi. Megszoktam a fura egyveleget, és már nem zavart, hogy megint ősemberi körülmények közé kerültek a versenyzők a szipi-szupi csillogó interjú, és a gyantázások meg sminkelések után :D...

Volt valami borzalom az egészben, hogy igen, itt igenis gyerekek ölik meg egymást, pusztán azért, mert csak egy maradhat életben, de viszonylag könnyen "túl lehet lépni" ezen, mert egymás után jönnek az izgalmak.

!!!SPOILERES TERÜLET!!!
Belépés csak saját felelősségre!

Kedvenc torokszorító jelenetek:

• Amikor Primet húzzák ki a sorsoláson, és Katniss azonnal elordítja magát, hogy jelentkezik, helyette.
• Rue halála, és az a fiatal fecsegőposzáta...

Kedvenc izgalmas jelenetek:

• Amikor Katniss kilövi a malac szájából az almát
• A lángoló jelmezek
• A darázsfészek jelenet (!!!)
• Az élelmiszerkészletek felrobbantása
• Foxface halála

Kedvenc szereplők: Katniss, Rue. Katniss tökös csaj, és tényleg egy túlélő. Nagyon tetszett ahogy az íjjal bánik, eszes, fára mászik, fán alszik, csalikat talál ki, csapdát állít, mindent rendbehoz. :) Rue pedig egy édes kismadár volt :( Jobban örültem volna ha ő élheti még túl Katniss mellett.
És szerettem még Cinnat is :) akiről végig azt hittem Sinner a neve, amíg meg nem láttam valahol leírva a neten. :))

Kedvenc nevek: Katniss és Primrose Everdeen.

"And it's not me. It's Primrose Everdeen."

Kedvenc tárgyak: Katniss kitűzője és a kis ezüst ejtőernyős csomagok. :)

Amit nagyon-nagyon-nagyon utáltam, az  a szerelmi szál és Peeta. Peetától egyenesen viszketek, rühellem :D Valószínű otthagytam volna a mocsárban meghalni :D Addig tetszett az a jelenetsor is, amíg azt hittem meghal, vagy hogy legalább a lábát le kell majd vágnia Katnissnek. Azt hittem, hogy a csomagban is fűrész lesz majd, miután megkapta az altató szérumot is. Alig vártam, hogy végre meghaljon, erre nem túléli? Mi több, nem hozzák azt a hülye szabálymódosítást, amitől majd a hajamat téptem, és vártam hogy mikor vonják vissza, aztán amikor visszavonják, Katniss "túljár az eszükön". -.-' És lépten nyomon érzelemmentes puszi, puszik puszik hátán, meg nagy színjáték, persze kinn már a kapitóliumtól való félelemben, aztán meg egy befejezés, aminek nincs igazán vége, és nem tetszik, hogy folytatódik ez a színjáték. Alapjában véve a stratégiával nem volt bajom, hogy tettessünk szerelmest, de eluntam a megvalósítást.

Nekem alapvetően nem hiányzott volna a szerelem ebből a sztoriból. Nyál.

!!!SPOILEREK VÉGE!!!

Nagyon várom a következő részt, hogy vajon innen hogy folytatják, és mi lesz a kapitóliummal...

Értékelés: 10/8 Engem is pofon vágott párszor, és nagyon izgalmas, újszerű, kellően borzalmas, de fenntartja az érdeklődést, viszont nem lett kedvenc, és konkrétan úgy érzem, hogy az írónő pofára ejtett a sárba az utolsó pár fejezettel és a befejezéssel.

A filmet is meg fogom nézni, bár Katniss nekem fiatalabb és csontosabb marad. Peeta-ról meg inkább nem is mondok semmit :D

Dedicated to @Stone

A februári borítómánia rovat ezúttal igen különleges összeállítással büszkélkedik, méghozzá Stone-nak dedikálva, merthogy egyre másra botlottam bele köves borítókba és címekbe, és gondoltam összejöhetnek ők egy posztba is :)

Lássuk ejj, mi a kő... :D

1. Louise Doughty: Stone Cradle (2006)

Ormótlan cipő, kedves esetlengés, angol tanyasi hangulatot idéző környezet. Nekem ez egy 18. századi családregény. Kőbölcső.

Fülszöveg: "Elijah Smith was born in the graveyard of the church at Werrington, a village in the Soke of Peterborough. I can tell you this for certain, as I am his mother and so was there at the time.' So begins the story of Clementina Smith, a young girl when she gives birth to her illegitimate son, Elijah. Other girls have been put out on the highroad for less, but Clementina's Dei and Dadus stick by her and Elijah grows up greatly loved by his small but tight-knit Romany family. And then, he meets a non-Romany girl... Clementina thinks Rose Childer is a snooty, lower-class gorjer (non-Romany). Rose thinks Clementina is the mother-in-law from hell...

From the farms of the Fenland in the 1870's through the backstreets of Victorian Cambridge to modern-day Peterborough, Stone Cradle charts the history of three generations of one extended family. How do Travellers adapt to a century that no longer seems to need them? And what is everyone to do, when two women in a family hate each other other?"

Telibetaláltam. :)

2. Tobias Hill: The Love of Stones (2001)

Egy Viktória korabeli regény ismét, ami értékes drágakövek megszerzése körül forog minden bizonnyal.

Fülszöveg: "The lives of stones are the lives of the dead; which always lead back, never ahead." So says Katherine Sterne, a woman whose life is devoted to searching for a single jewel. "The Three Brethren", a brooch fashioned from rubies, diamonds and pearls has been in existence since the 15th century, passing through the hands of Europe's monarchs and, in spite of its exquisite beauty, leaving a trail of bloodshed and ruin in its wake. Captivated by the jewel's dark history, Katherine finds herself on an increasingly perilous quest to discover its current whereabouts. Searching the hidden quarters of modern-day London, Istanbul and Tokyo, she enters a world steeped in greed and ambition, a world where men are prepared to kill to safeguard the Brethren's secrets.

Two hundred years earlier, in 1833, a pair of Iraqi Jewish brothers leave Babylon, possessing only the clothes on their backs, and a hoard of precious stones. Arriving in London, they become jewellers to the new Queen, Victoria, and discover that friendship and loyalty are the most precious commodities of all.

Part love story, part historical thriller, The Love of Stones is a compelling excursion into the enduring qualities of human obsession. There is always a danger that novels so meticulously researched can become too heavy on the detail, neglecting the need to entertain in favour of lecturing the reader. But Hill's narrative is constructed with craftsman-like care, balancing the treasure-trove of fact with a story rich in insight and, ultimately, hope. --Matthew Baylis --This text refers to an out of print or unavailable edition of this title."

Még jobb! Napjainkkal ötvözött ékszervadászat és még egy történelmi szál krimivel és szerelemmel :) Tetszik.

3. N. M. Browne: The Story of Stone (2005)

Kőkorszaki szaki, vagy indiánok? Mindenesetre valami vadregényes az biztos, és valószínűleg egy misztikus szálat is beleszőnek egy bizonyos kőről, hacsak ez a Stone nem egy ember neve.

Fülszöveg: "An adventure of fate and choice in a mythical world.

A loner by nature and handicapped by her "fits," young Nela chooses to forgo a typical woman's path and dedicate her life to archeology. On an expedition to discover the origins of her civilization, she falls under the spell of a mysterious black stone. Can the secrets of the past contained in the stone change Nela's uncertain future?"

Érdekes, archeológusnős misztikus köves verzió. :)

4. Dan Poblocki: The Stone Child (2009)

Temető, és temetői angyalszobor... Nagyon ijesztő, és valahogy mégis vonzó borító. Horrorra gondolok, amiben egy szellem vagy egy kőszoborként kísértő gyerek áll bosszút az őt meggyilkolókon.

Fülszöveg: "What if the monsters from your favorite horror books were real?

Eddie Fennicks has always been a loner, content to lose himself in a mystery novel by his favorite author, Nathaniel Olmstead. That's why moving to the small town of Gatesweed becomes a dream come true when Eddie discovers that Olmstead lived there before mysteriously disappearing thirteen years ago. Even better, Eddie finds a handwritten, never-before-seen Nathaniel Olmstead book printed in code and befriends Harris, who's as much an Olmsteady as he is. But then the frightening creatures of Olmstead's books begin to show up in real life, and Eddie's dream turns into a nightmare. Eddie, Harris, and their new friend, Maggie, must break Olmstead's code, banish all gremlins and monster lake-dogs from the town of Gatesweed, and solve the mystery of the missing author, all before Eddie's mom finishes writing her own tale of terror and brings to life the scariest creature of all."

Kicsit más, de horror az biztos :) És egész jóféle, egy elhunyt szerző sosemlátott könyvéből megelevenedő lények... Tetszik.

5. Camilla Lackberg: The Stone Cutter (2009)

Lackberg neve ismerős már, és ez a könyv is bizonyára egy ütős krimi, most persze főleg a címe miatt került be, de szerintem megkapó külsőre is, a fekete-szürke és piros kontrasztokkal.

Fülszöveg: "The remote resort of Fjallbacka has seen its share of tragedy, though perhaps none worse than that of the little girl found in a fisherman's net. But the post-mortem reveals that this is no accidental drowning! Local detective Patrik Hedstrom has just become a father. It is his grim task to discover who could be behind the methodical murder of a child both he and his partner, Erica, knew well. He knows the solution lies with finding a motive for this terrible crime. What he does not know is how this case will reach into the dark heart of Fjallbacka and tear aside its idyllic facade, perhaps forever."

Halászhálóban kihalászott kislány... :S jujj. Izgalmas. :)

Magyarul kapható a szerzőktől: Camilla Lackberg: A prédikátor, Jéghercegnő.

Nekem most egyértelműen a The Stone Child jön be legjobban. :)

Kinek mi tetszik külsőre-belsőre? :)

Patrick Süskind: Sommer úr története

Ne kérdezzétek, de a cím és a történet is folyamatosan az "Isten hozta Sommer úr!" mondat ismételgetését váltotta ki belőlem, az őrnagy úr mintájára. Pedig Sommer úrral nem lehetett csak így, egykönnyen szóba elegyedni. Kár.

Patrick Süskindtől korábban csak a Parfüm című könyvet olvastam, és bár sajnos előbb láttam a filmet, azért így is kedveltem eredetiségét, meghökkentő befejezését. Azt, hogy Süskind írt még mást is, évekig nem is tudtam. Először A galamb keltette fel a figyelmemet, de úgy alakult, hogy mégis Sommer úr jutott el előbb hozzám, a könyvtárból.

A könyvecske - azért -ecske, mert csak 140 oldal, sok-sok szép képpel - tulajdonképpen nem is Sommer úr története, hanem egy fiúé, akit követünk a gyerekkorba, a tudattalan, ártatlan, édes gyerekkorba - fáramászás, biciklizés, repülés, zongoraórák, suli és szerelem - majd együtt jutunk vele a felnőttlétbe. Mindenkiben felébrednek szerintem ennek hatására a saját fáramászós, szerelmes, biciklizős, zongoraórás emlékei :) Ismerős nosztalgia lengi be a történetet, még ha nem is pont ezeket éltük meg, a "nagy közös gyerekkor" illata valahogy mégis ugyanolyan emlékű. :)

És Sommer úr. Aki szó szerint átnyalogol, átnyargal, átbaktat a történeten, és az összes mezőn és réten. Felbukkan itt, felbukkan ott. Saját történetéről nem sokat tudunk meg. Sommer úr a kis sapkájával, pipaszár lábával, karamellszínű nyári öltözékével, girbegurba botjával egy állandó rezgés a háttérben.

Nagyon jólesett ez a mesének tűnő, de közelebbről cseppet sem mese történet. Az egyedi stílus és a cseppnyi humor váratlanul, de elkerülhetetlenül viszi az olvasót a könyv végkifejletéhez.

Értékelés: 10/10 Már külsőre is megkapó, igényes kiadás és a Sempé illusztrációk is nagyon üdítőek, szépek, a mese és a mesélés maga pedig érdekes módon nekem franciásnak hatott - röviden velősen jót és tartalmasat, mint Gavalda, vagy Schmitt. Szerettem, de nem tudom pontosan rátenni a kezem, mi benne az a dolog, ami ilyen vonzóvá teszi, nagyon nehéz szavakba önteni - talán azért, mert annyi mindent belefoglalt ebbe a kis kötetbe Süskind az egész életről.

Coelho mester kiskurvája

Paulo Coelho: Eleven Minutes

A szerzővel való első találkozásom Az alkimista volt, még jó két évvel ezelőtt, és nem is voltak vele különösebb problémáim, egyszer el lehetett olvasni, kicsit filozofálgatni rajta, aztán elfeledni (azt csak jóval később hallottam pedzegetni, hogy az Ezeregyéjszaka meséiből hozta az ötletet hozzá...). A Tizenegy perc már régóta megvolt itthon, és úgy gondoltam ha már megvan, ezt is sorra kerítem valamikor. Miután Miamona meghirdette Coelho kihívását, még nagyobb lett a motiváció. Utólagos igen magvas gondolatom: a csúcson kellett volna abbahagyni.

A Tizenegy perc egy Maria nevű fiatal nő bő egy évéről szól, amikor is elmegy Rioba, majd onnan hamarosan Svájcba, és beáll egy bárba prostituáltként dolgozni. Namost a történetnek itt nagyjából vége is van :D

Figyelem, Coelho-fanok szép lassan mozgassák az egeret a jobb felső sarokba a kis x gombra, és lépjenek ki, mielőtt felemelkedik a vérnyomásuk. :)) Én szóltam!

Gyerekek, én komolyan azt hittem, hogy a, csak értéket adnak ki könyvben - persze ez már jó ideje nem igaz, lásd Barbibébi és egyéb fantasztikus alkotások b, hogy nincsenek ilyen primitív libák - de vannak, és érdekes módon nem halnak  meg saját ostobaságuk okozta akut agyleállásban, c, hogy ilyen karakterre nem lehet egy regényt felépíteni - de lehet. Csak szégyen, de hát ez már mellékes, lásd a, pont.

Ez a könyv, azon túl hogy a lehető legdidaktikusabb módon elmondja, hogy ne pocsékoljuk el az időnket és hogy ... ... ??? Mást tulajdnoképpen nem is...és így is egy nagy nulla, de az hosszan, unalmasan, üresen és a végletekig közhelyesen. Amikor ötödször olvastam hogy az élet nehézségei, és a döntés meghozatala, és a szerelem, a kaland, a férj keresése, már akkor forráshatáron volt az agyvizem, hát még amikor 500-adjára jöttek velem szembe ugyanazok a bugyuta tőmondatok. Mert ez a másik borzalom benne. Olyan egyszerű mondatok és egyáltalán olyan alapszintű angol van benne, hogy bátran ajánlanám első angol könyvüket választó nyelvtanulóknak, mert a legnehezebb szó benne kb. az experience meg az adventure, ha nem lenne ilyen borzalmasan rossz. :) Stílus zéró, főként a naplórészletek idegesítettek.

Ami jó gondolatot találtam benne, abban az a nevetséges, hogy nem Coelho sajátja, hanem valóban valami filozófiai dolog, brazil babona, filmből való idézet, magyarul valaki más okossága. A befejezéshez is a Casablanca végét biggyeszti oda...

A hab a tortán pedig az utószó, amiből kiderül, hogy ez tényleg egy prosti története, akit ismert a mi mesterünk - haha, biztos vagyok benne, hogy az összes név szerint felsoroltat igen közelről ismerte, persze csak a történetüket, perszer persze... - és aki elmesélte ezt neki. Ergo: Coelho szépen lejegyzetelte, merthogy még ötlete se volt, csak annyit gondolt, hogy a szexről fog egy könyvet írni (ezt ő vallja be szintén, hát megjegyzem, nem sikerült!), lopott tehát egy közepesen unalmas életsztorit egy prostitól, amibe beleszőtt Platont, néhány közismert brazil szokást, és jól bevonta ilyen szavak egyvelegével mint: fájdalom, fény, univerzum, kaland, sivatag, szerelem, szenvedély... A sivatag egyébként se tudom hogy jött a történetbe, egyszercsak megjelent 50 oldalanként...

Ízelítő: "Maria replied - and as she did so, she created the link that was lacking in the universe." -.-' Ez már az ezoterikus műsorok szintjét üti...

"Everything is important." - elmés.

Egy idő után már csak erőltetve tudtam lenyomni a torkomon a mondatait. Még ha csak a végkövetkeztetéseket nézem, akkor is egy nagy semmi, ami se nincs kidolgozva, se nincs átgondolva, se nincs jól megfogalmazva, és még egy épkézláb karaktere sincs. És mit filozofáljak én azon, ha valaki elkurválkodik egy évet az életéből. Sajnáljam? Hű, nagyon sajnálom. :) De emberfia, akinek szorult egy kis értelem a búrájába, nem gondolkodik így, ahogy Maria tette végig a regényben. És nem az a bajom, hogy prosti lett, hanem hogy milyen üvegszeműen buta. Az egész világ amibe belerakta szerencsétlen nőt Coelho, egy nagy buta üveggolyó.

Esküszöm az egyedüli értelmes részek a szexjelenetek (darabszám:2  :D - hű de jól sikerült a szexről könyvet írni!) voltak benne, az legalább nem vesztette hitelét, és nem filozofáltak közben sivatagokról.

Értékelés: 10/2,5 Tulajdonképpen nem tudom mire adok egyáltalán pontot benne. Látni se akarom a szerző többi könyvét, egy életre elég volt a "bölcsessége". Ennél még a szappanoperák is velősebbek. De mondok jobbat: inkább olvassatok jó könyveket - és hogy a coelhoi üzenetet áthozzam ebből a könyvből: -, ne pocsékoljátok az időtöket rosszra, mert az időtöket nem vásárolhatjátok vissza. Hűűűűűű!

Sajnálom, hogy erre a könyvre áldoztam az életemből.
Nimától külön is bocsánat, aki sokkolódott, amikor meglátta, hogy ezt olvasom :)

10, 9, 8... vagyis 8, 9, 10...

Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume VIII - Princess on the Brink

Vagy inkább én, on the brink, of kiborulás. Nem is tudom ki olvassa ezeket a bejegyzéseket, talán sztimikém egyedül :D Talán még ő se.

A lényeg a lényeg, Mia hercegnő, a neveletlen ugyebár, ebben a nyolcadik kötetben is alakít. Persze Michael indítja a lavinát, amikor bejelenti, hogy Japánba készül egy egész évre, hogy valami sebészi robotkart fejlesszen ki, aminek révén majd méltó lesz a mi hercegnőnkhöz. Hjajj. A többi része a sztorinak hiszti :D Mia mindenre, tényleg mindenre elszánja magát, hogy Michaelt itt tartsa, aztán olyan balul sül el az egész, ahogy szokott. De ez a végkifejlet talán a varrógépest is überelte a Queen of Babble második részében, amin én tényleg kiakadtam. Igazából nem is vesztegetem rá a szót. Most már végképp elhiszem, hogy a hercegnős könyvek színvonala csökken. Az első párat imádom, de ezeket valahogy túllihegte Mián keresztül a szerző. Túl sok hihetetlen dolog van benne - pl szexmentes kapcsolat két éven át..., távkapcsolat kérdése tizenévesek között... - és mindez túl sok naivan hihetetlen hisztibe ágyazva, jó adag kommunikációs buktával. Ami már-már érthetetlen számomra... Mia ezekben a részekben olyan szinten nem tud kommunikálni ami már nem a kedvesen kamaszos félreértős és le-nem-esős bénázás, hanem egyszerűen fájdalmas. Senkinek nem tud megmondani semmit, akinek kéne, ugyanakkor mindenki másnak ki bírja kotyogni, és egyszerűen képtelen olyan egyszerű dolgokat átlátni és felfogni, amiken könnyűszerrel és néhány szóval túl lehetne lépni, ő meg egyszerűen elgáncsolja saját magát és a kapcsolatait.

Értékelés: 10/5 Nem baj, ha szerencsétlen hősnővel dolgozunk, sőt, általában kifejezetten szórakoztató, de vannak határok. A pontszámot kicsit feljebb vittem, mert volt néhány olyan rész, ami a szereplők "ismerőssége" miatt jó volt.

A nyolcadik kötet amerikai címe: After Eight, itt lent látható a borítója.

Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume IX - Princess Mia

Szerencsétlen hősnőnk, Mia ebben a részben tényleg teljesen depressziós lesz, fizikailag is tropa, ami az elmúlt kötet bajait tekintve nem csoda - csak az a csoda, hogy nem látta, hogy mindezt megelőzhette volna :) De minden gonoszkodást félretéve, ez a kötet megint egy kicsit a régebbiek eszköztárából villant. Lehet hogy az is jó, hogy alig van Michael, mert ugye valóban el van utazva szépen Japánba és eszi a szusit két robotkar fejlesztés között, és az is jó, hogy van egy cowboy pszichológus doki, egy régi festmény és egy 400 éves napló egy korábbi genoviai hercegnőtől, na meg a jól ismert lámpalázas beszédre készülés, és sokezrek előtt fellépés. :) Ez így együtt a régi Miát hozta elő, és a szerencsétlenségében is inkább vicces oldalát a köteteknek. Anno már a sorozat elkezdésekor egyébként ezzel az egyszerű címmel és szép borítóval szimpatizáltam leginkább a kötetek közül. Na nem lett kedvenc, vagy ilyesmi, de ez el tudott szórakoztatni, és vannak benne részek, amiket szívesen láttam volna filmen.

Értékelés: 10/7,5 vagy akár háromnegyed is... :) Amúgy meg, végre történik valami Genovia-szintű dolog is, nem csak algebra. :))

A kilencedik kötet amerikai címe: To the Nines.

Meg Cabot: The Princess Diaries, Volume 10 - Forever Princess

Tádámm! Befejeztem! :) De semmi rossz szájíz, vagy hasonlók. A tizedik kötet feltette az i-re a pontot, és lezárta Mia tinikorát és naplóit, és őszintén, jólesett elolvasni.

A kötetnek alapvetően nagyon jót tett, hogy a cselekményt 2 évvel a 9-ik kötet vége után folytatja, így Mia már 18 éves, és tagadhatatlanul érettebb kicsit, hála a jó égnek :D Hogy eddig miért nem vezetett naplót? Mert saját történelmi romantikus regényét írta. Bizony! :) Hercegnőnk valódi írói babérokra tör, és álnéven próbálja is kiadatni könyvét. Lillyvel változatlanul fasírtban vannak, bár már legalább beszélnek egymással néha. Szóval csordogál minden a szalagavató, a záróvizsgák és a főiskola kiválasztása felé, és folynak a választások Genoviában, ahol Mia apukája bizony nem áll valami fényesen a statisztikák szerint...

Ha ez még nem lenne elég, Michael egyszercsak visszaköltözik, mi több, feltalálta a Surgical Cardiac Armot (operálós robotkar), amit most millió dollárokért veszteget... Miánk szíve hevesen dobog a nyakszaglászás, újra meglátás kínjában-örömében, és heves bólogatókutya módon igyekszik bizonygatni magának mennyire is jó neki J.P.-vel, és nem hagyhatja őt cserben... Nagyi közben kunyiztatni akar egy Cardiac Armot ingyér, Genoviának, és te jó ég, J.P. ír egy gagyi színdarabot Miáról, amit Sean Penn meg akar rendezni, óóóó, és amit még kihagytam, oltári nagy 18. szülinapi buli lesz egy batárnagy hajón Miának, ahol előkerül egy gyűrű is! :D Többet nem árulok el, a helyzet totál kaotikus, szegény hősnőnk csak kapkodja a fejét, még jó, hogy naplóírásba fogott újra, hogy mi is követhessük az eseményeket. :)

KIS SPOILEREK!

A végkifejlettel elégedett vagyok, ilyennek kellett lennie. :) J.P.-t sikerült megutálnom, és meglátnom papírmasé voltát :D és Michaelbe visszaszerettem fülig amint megjelent. :)

KIS SPOILEREK VÉGE!

All in all, érdemes volt. Van pár kötet az 5-6-7-8 tájékán ami kicsit gyengébb, és nagyon nyavalygós, vagy épp túl rózsaszín, de egyébként nem lehet mást tenni, csak szeretni ezeket a szereplőket, és Genoviát :)

Abszolút legaranyosabb jelenetek: Rocky és a kis beszélőkéje :) Tündérbogár.

Abszolút szerelem: Michael!!!

Abszolút tökfilkó: J. P.

Abszolút értékelem: a kiforrottabb stílust, élvezhető mértékű nyavalygással, és szerencsétlenségekkel, kellő mennyiségű konfliktusadagolást, és ezek elegáns megoldását, és az 1-3. kötetekre jellemző poénokat :)

"Oh my God. There's Lilly. She's in black from head to toe. (Well, so am I, actually. Only somehow I don't think I look like a trained assassin, the way she does.)"

:))

Értékelés: 10/10 a régi töltet, új sztori, jó befejezés. Nekem tetszett az az ötlet is, hogy belevitte csalinak a valóban megjelentetett Ransom My Heart regényt (Mia saját történelmi regénye), szerintem jó mézesmadzag volt hozzá :)

A tizedik kötet amerikai címe: Ten Out of Ten.

A könyvekról magyar és angol sorozatpolcot, és Meg Cabot szerzői polcát is megtaláljátok a Molyon.

Éggel bélelt ház

Hűség

gyöngyfényű csodapalota
ezer zuga, bejárhatatlan csarnoka
és fészekodú erdő mélyén
pihenés egymás tollpihéjén
és felhővállú katedrális
remeg a térd, a szív, a száj is
és dombtetőn zömök kápolna
hol minden szó imádság volna
és hűvös, ódon borospince
tüzes bora hegyek kincse
és vízzel körülvett erőd
mi megsokszorozza az erőd

vágy a teljességben lakjék:
a hűség a legszebb hajlék

Időnként belém bújik a kisördög, és bár nem vagyok a vers műfaj rajongója, csak-csak a kezembe akad néha egy verses kötet. Kivételesen most olyan kincset kaptam teljesen véletlenül, ami még így, verses formájában is lenyűgözött.

Mást talán nem is érdemes mondanom, csak hogy nagyon sok olyan vers van benne, amilyeneket mindig is szerettem volna írni.

Kertész Eszter: Éggel bélelt ház

Értékelés: 10/legyen 10, mert élvezet volt elmerülni a szavaiban, még a vallásos témájú versek ellenére is. Gyönyörű a kiadás is. Olvassátok el.

Ősz (részlet)

Az avar bennem gyűlik,
a harang bennem zeng,
humuszos csenddé gyűri
valami mégis-rend.

Jött az öröm (részlet)

Nem akartam. De nem védekeztem.
Mégis. Újra lélegezni kezdtem.

Levegőég (részlet)

Éggel bélelt házban lakom.
Befér az ég az ablakon,

megbújik könyvlapok között,
szempillák közé öltözött.

(A részletek Kertész Eszter: Éggel bélelt ház c. könyvéből származnak. Az illusztrációk Juri Ueda munkái.)