rss

PuPilla Olvas

Minden ami könyv, mindenkinek aki könyvmoly.
« Joanne Harris megújult   Three sweet sins »

The Secret Diary of Adrian Mole Aged 13 3/4

"Bert was in a terrible state. He had lost his false teeth. He has had them since 1946, they have got sentimental value for him, because they used to belong to his father."

Sue Townsend Adrian Mole-ja nekem eddig egy kicsit homályos terep volt, de rémlett valami, és azóta persze rá is jöttem, hogy én is néztem anno a tévében a sorozatot erről a szerencsétlen angol fiúról, bár kifejezetten erőteljes emlékképeim nem maradtak róla.

Adrian 13 és 3/4 éves amikor bekapcsolódunk életébe, ami másból se áll, csak épp valami gondból. Anyja és apja házassága veszélybe kerül, mert anyja összeszűri a levet a szomszéddal. A kutyája egy katasztrófa: vagy elveszik, vagy beteg, vagy csak simán a baj van vele. A nagymama és a család többi tagja is igen "érdekes" emberek. A helyzet tovább bonyolódik, amikor Adrian apja elveszti az állását is és az anyagi helyzetük is egyre nehezebb lesz. Mindehhez persze társulnak a kamaszkor borzalmas problémái: a pattanások, a szerelem egy Pandora nevű lány személyében, az iskolai zaklatás a nagyobbak és erősebbek felől, és minden más ami azzal jár, ha az ember intellektuális - ahogy azt Adrian gondolja magáról. :) Adrian sokat olvas, verseket ír, amiket el is küld a BBC-nek - azonban onnan csak kedves elutasításokat kap. Megpróbál egészségesen élni, és erkölcsös maradni. Céljai tulajdonképpen nemesek :). Egy idős úr - Bert - mellé is elszegődik segíteni.
És kritizál. Mellesleg sokszor igen jogosan kritizálja a körülötte lévő felnőttnek nevezett lényeket.

Az igazat megvallva a népszerűség-ismertség miatt egy kicsit többet vártam ettől a naplótól. Igaz ugyan, hogy humoros, és jól megragadja a tizenévesek világát és problémáit, de azért jól esett volna többször hangosan felkacagni. Persze úgy kellett volna nekiülnöm, hogy hát igen, ez azért akármi is van: nagyon angol. Adrian monoton, levert, kamaszkori depressziós stílusa talán egy kicsit túlságosan átitatta néhol a vicces sztorikat, jeleneteket. Illetve talán az volt bennem, hogy ez valami Bridget Jones-féle szórakozás lesz, de kevesbé tudtam ugyebár 13 éves kamaszfiú bőrébe képzelni magam, mint a "duci" szingliébe (előbbi sose voltam). :)

Belegondolva ebbe a környezetbe, a családba, a képtelen szerencsétlenségekbe és szerencsétlenkedésekbe, nem szívesen lennék Adrian Mole. De az is igaz, hogy ha Adrian személyiségét nézzük lecsupaszítva, hát az anyja se szívesen lennék. Az ilyen gyerekek a tipikusan furák, szabálykövetők, mégis kilógnak a sorból, áldozatok.

A következő kötetet (The Growing Pains of Adrian Mole) múlt hónapban megvettem, úgyhogy el is olvasom, érdekel a következő másfél évben hogy alakul Adrian sorsa, de azt hiszem, ha körülbelül azt kapom majd mint ezzel a kötettel, akkor nem fogok nagy harcokat folytatni a többi részért. :)

Értékelés: 10/7,5 az angolság és a monoton Adrian-hangulat kicsit sok volt, de azért pár óra kikapcsolódást nyújtott.

2010. jan. 21. 11:31 | 15 komment
Kategóriák: Angolul olvastam, Regény, Ifjúsági, 2010 Címkék: adrianmole, kamasz, napló
írta: PuPilla

Eddig 15 komment érkezett ()

  • 1.  Csenga
    2010. 01. 22. 9:43

    Én szeretem Adrian Mole-t igaz én magyarul olvasom:-)

  • 2.  PuPilla
    2010. 01. 22. 9:51

    Igen, olvastam nálad. :) Amúgy annak ellenére, hogy kritizáltam ezt az első kötetet, tegnap nekiugrottam a másodiknak és ez már most jobban tetszik. Szóval lehet, hogy mégiscsak jobb véleménnyel leszek róla, és beszerzek még párat. :))

  • 3.  Siontan
    2010. 01. 22. 16:25

    Én is magyarul olvastam, bár a hatodikat elkezdtem angolul - én elfogult vagyok, szóval, rosszat mondani nemigen tudok róla. Hát, igen, nagyon angol, kell hozzá egy szemlélet :) Azt hiszem, a másodikban van egy rész, amin egyszer nagyon röhögtem :P

  • 4.  PuPilla
    2010. 01. 23. 15:15

    Azt hiszem nekem az első kötet egésze kellett, hogy rákapjak a hangulatra, és megszokjam az angolságot - hiába, régen volt már hogy ennyire telibekapjak valami tömény angolságot :) A második részen már most eddig sokat nevettem. :)
    Egyébként nem mondom, hogy könnyű angolul olvasni, mert valamit mindig mond, amin megakadok, rövidítések, tiniszleng stb. Persze nem baj, legalább tanulok egy-két új dolgot közben. :)

  • 5.  Nita
    2010. 01. 23. 19:48

    Ezzel a könyvvel már régóta szemezek, na, majd könyvtárból kiveszem egyszer.

  • 6.  Siontan
    2010. 01. 24. 18:18

    PuPilla, és tényleg úgy van, ahogy anno mondtad, hogy angolul sokkal többet elnéz az ember, ami magyarul mondjuk hülyén hangzana.

    Nita, hajrá :)

  • 7.  PuPilla
    2010. 01. 24. 22:19

    :D Ugye? Mert angolul valahogy mégis máshogy jön ki, vagy mégis a helyén van. :)))

  • 8.  Csenga
    2010. 01. 28. 12:29

    Én anno az utolsó könyvével kezdetem-....és a tömegpusztító fegyverek,és legnagyobb bánatomra nem lehet kapni azt a kötetet!!!!
    könyvtárból vettem ki...
    Kérdésem :Miéééért???

  • 9.  PuPilla
    2010. 01. 28. 15:45

    Nekem sikerült az elsővel kezdeni, meg néztem is, hogy hogyan jönnek sorban. Nem is tudtam hogy ennyi sok része van. Nemsokára blogolok a másodikról, sokkal jobban tetszett az elsőnél! :) Elkezdtem mégis levadászni a többit... :)
    Talán azért nem propagálják magyarul, mert kicsit feledésbe merült, és mert az lehet a vélemény, hogy ez úgysem fogná meg a tizenéveseket... Pedig ez is amolyan széles spektrumú célközönséggel bírna szerintem, hiszem nem csak a tinifiúkat érdekli, sőt, főleg nem is őket. :)

  • 10.  Siontan
    2010. 01. 28. 20:37

    Tényleg, én se láttam magyarul (se mostanában, se korábban). Én is könyvtárit olvastam, a sajátom meg angol. De a magyar fordítás nagyon jó :) A harmadik rész melyik is, az A. M. és a kis kétéltűek? Angolul nem tudom a címét. A környezetvédelmi hivatal-beli főnök nagyon megmaradt az emlékezetemben :)

  • 11.  PuPilla
    2010. 01. 28. 21:35

    A harmadik a kis kétéltűs, igen. :) Angolul: The True Confessions of Adrian Albert Mole. :) Hogy honnan jött ebből a kis kétéltűek, az számomra még rejtély.

  • 12.  Siontan
    2010. 01. 29. 12:07

    Még :)

  • 13.  Csenga
    2010. 01. 29. 15:10

    A Fiam elkezdte olvasni,és nagyon tetszett neki-12éves,úgyhogy már jókat röhög rajta:-)

    A magyar címek borzalmasak ,van olyan kötet amit két címmel adtak ki-Adrian Mole és napi hat capuccinó,ugyanaz mint az capuccínó évek:/ Én majdnem beleszaladtam és megvettem mindkettőt!!

  • 14.  PuPilla
    2010. 01. 29. 20:42

    Aha, azt nem szeretem én sem, ha sok címen van valami, mert fellelkesülök, hogy új dolog, és kiderül, hogy semmi, csak más cím. :( A wikipédián néztem meg, hogy hogy is jönnek a kötetek egymás után.
    Tyű, milyen nagy fiad van! :D

    Siontan, igen, kiemelted a lényeget :D Még. :D

  • 15.  Csenga
    2010. 02. 01. 10:19

    Bizony nagy,néha én is elcsodálkozom,hogy hogy csináltam:D illetve csináltuk:D

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.


régi bejegyzések | a blog kezdőlapja

copyright | design: Beau de Noir, fotó: Irum Shahid (sxc.hu), freeblog sablonosítás: Amby

fel