rss

PuPilla Olvas

Minden ami könyv, mindenkinek aki könyvmoly.
« Cecelia Ahern megjelenés   Márciusi rendelés »

Erich Segal: Orvosok

Nem sűrűn fordul elő, hogy nem olvasok végig egy könyvet, vagy ha mégis félbemarad valami, ahhoz vissza szoktam térni, mert inkább a körülmények adták úgy néhányszor, hogy le kellett tennem az adott olvasmányt. Most azonban úgy döntöttem, köszönöm, a mű további 550 oldalára nem akarok időt pazarolni... Erich Segal könyve egy csoporttársamtól kerül hozzám, kölcsönbe. Már szemeztem vele könyvesboltban is, és meg is akartam venni magamnak, csak drágálltam a 4000Ft-ot érte. Ha megvettem volna ennyiért, most biztosan még mérgesebb lennék miatta.

Warning! Felpaprikázott post!

Fülszöveg:

"Erich Segal, a Love Story világhírű szerzője a Harvard orvosi karán végzett orvosok életébe nyújt betekintést. Négy fiatal életét követjük nyomon: miért választották az orvosi hivatást, miként gondolkodnak, szenvednek és szeretnek. Az egyetem gyakran kegyetlen képzésének követelményeit nehézségekkel küszködve, de teljesítik; a szigorló és gyakorló évek próbatételein át jutnak el a felnőtté válásig. A regény középpontjában Barney Livingston és Laura Castellano megkapó kapcsolata áll, akik gyermekkoruk óta elválaszthatatlan barátok. Mindketten orvosnak tanulnak, és a diploma megszerzése után más-más területen kezdik el gyakorló éveiket. Barátságuk lassan szenvedélyes szerelemmé érik, és ettől kezdve együtt haladnak az élet buktatókkal teli útján. Erich Segal megindító regényében megragadóan életszerű képet fest a fiatal orvosok életéről, amelynek a gyilkosság, az ármány, az önfeláldozás, a hűség éppúgy része, mint a dicsőség és a tiszta érzelmek."

A cselekmény 4 orvostanhallgató útját követi végig, Lauráét, Barney-ét (ők a két főszereplő), Seth-ét és Bennettét. Laura és Barney sorsát gyerekkoruktól követhetjük nyomon, iskoláséveiken keresztül. Bennett érdekes családi hátteréről pedig visszatekintésekből kapunk információt. Sethről a 300. oldalig (eddig jutottam) nem sok minden derül még ki.

Elméletileg nehéz témák - feketék és nők az egyetemen, rasszizmus, alkoholizmus, családok szétesése, családi tragédia - fordulnak meg egyre másra a könyvben, de valahogy mégis: kevés. Semmi. Rossz. Unalom a köbön.

A stílus borzalom, a fordítót nem gratulálnám meg, mert rengeteg magyartalanság, stílustalanság, következetlenség, és egyértelmű fordítási hiba van a kiadásban. Gyógyszernevek, szakszavak fordításának pedig utána kell nézni, mert nem mindig csak át kell írni az angol írásmódból...

A szereplőkről elvileg sokat megtudunk, mégis olyan arctalanok, jellemtelenek, érdektelenek maradnak. Mondataik akár az óvodásoké, nagy szavakat akarnak használni és kimondottam idegesítő a sok "jaj de erkölcsösek vagyunk" jellegű megnyilvánulásuk, majd utána homlokegyenest ellenkező dolgok. Persze, oké, van ilyen, meg is lehet írni, de akkor legyen helyrerakva. Itt meg csak suta.
A karakterek naivak, gyermetegek és unalmasak.

Emberi hiteltelensége mellett engem kifejezetten bosszantott a szakmai hiteltelenség. Egyrészt orvosilag mondanak kapitális hülyeségeket, másrészt az orvosképzésről magáról mondanak még kapitálisabb ökörségeket.

Néhány bosszantó dolgot fel is jegyeztem magamnak:

- Öngyilkosjelölt orvostanhallgató kiugrik az ablakon, lenn fekszik. Lemennek, mit mond az egyik tanár (orvos), a hallgatónak, hogy amíg megjönnek a mentők, emelje fel a fejét, nehogy nyaksérülése legyen...?! Hát ha addig nem volt, akkor ezzel az eggyel lehet hogy lesz... Szerintem a laikusnak is egyértelmű, de csak a sima Vészhelyzeten nevelkedettnek is, hogy nem mozdítgatjuk és főőleg nem emelgetjük a fejet...

- Kémia órán megkérdezik hogy az egész jegyzetet meg kell-e tanulni?!
Neem, dísznek van. Ilyet nem kérdez senki, és nem hördül fel az egész terem, hogy meg kell tanulni, azért jöttél, hogy megtanuljad, nem büfészak.

- Aminosavakat kell tanulni az orvosin igen, alapozó kémiaórákon (meg mindenféle más kémiaórákon egyetemen, főiskolán, még senki nem halt ebbe bele). Na de hogy ez álljon egy fejezet középpontjában, hogy mindenki jajong, hogy ezeket nem lehet megtanulni?! Még ha a központi idegrendszerrel, vagy a bonyolultabb kémiával játszotta volna ezt el a szerző, de ezzel? Megmutatnám szívesen neki, kb 2-3 óra a legsületlenebb embernek is elég az alapszerkezet és a 20 nem igazán bonyolult képlet megtanulásához. Segal könyvében csaknem ettől lesznek öngyilkosok, és napokig görnyednek felette...

- Bezzeg az anatómiagyakorlatot azt elintézte rendesen. Egy boncolási gyakorlat során kibontották az egész mellkast, és minden szervet átvettek. Hm. Elismerésem. Valahogy átugrották az egész bőr, izmok, erek, idegek témát. És csak úgy nekiugrott valaki a bordák átvágásának is, hááát megnézném ki csinálná meg ezt akkor mikor először nyúl hullához... Nekünk a harmadik félév anatómián került ez sorra.

- Formalin. És formalinszag. A könyv szerint bűzlöttek tőle ők is és a ruhájuk is, és nem tudták magukról lesikálni... Meg kimosni a ruhából. Na nee akarja már nekem valaki bemagyarázni, hogy pár órás gyakorlaton formalinszaggal úgy átitatódik hogy nem tudja ezt lezuhanyozni magáról; pláne meg kimosni a mosógépben a ruhákból!? Ha annyira formalinszagról akar írni, hát említse meg, aztán ennyi, de olyat ne írjon róla, ami nem igaz. Aki naphosszat ott dolgozik, annak lehet hogy lesz egy kis bukéja az évek során, de ez ökörség amit itt leírtak (és jól ki is hangsúlyozzák lehetőleg).

- Reggeltől estig tanulás... Aha. Sokat kell tanulni az orvosin. Ez igaz. Kb. ennyit tudhatott a szerző is az egészről, és ügyetlenül öntötte mindezt formába. Kollégium, hosszú gyakorlatok utáni első napok. És mi  történik? Mindenki délutántól hajnalig mindennap tanul?! És fennmaradtak háromig zh és vizsgaidőszakon kívül... Lehet hogy elvetemült, aki orvosnak megy, és megpunnyad annyira hajtja magát, de ez totálisan irreális ez a kép, amit Segal festett. Az ember az ember. Halogat, fáradt, pihen, kollégiumban beszélget, buli van néha (vagy sokszor), billiárd, más könyvek, barátok, család, szerelem... Zh-ra güzül persze, vizsgákra még jobban. Gyakorlatra felkészül ha épp az kell, de nem szedi széjjel magát, főleg nem az első héten. Ha meg fennmaradt egyszer háromig tanulni, ne haljon már meg másnap és kelljen ledöntenie három kávét reggel. Ezek mind a könyvben voltak leírva a tanulási szokásaikról, és komplett nonszensz volt az egész, bennem meg felvitte a pumpát...

- Koffeintablettára se áll rá az ember az első nap, sőt az első évben sem.. Főleg mert még fiatal és bírja. Az egyéb serkentőket is úgy kapkodták mint a cukorkát... Igen, pár évet öregszel közben, meg belefáradsz, és ahogy múlnak az évek, nem bírsz annyira fennmaradni, de ez hülyeség volt, amit itt folytattak. Főleg ha ennyit tanultak naphosszat, akkor már semmit se kellett a vizsgákra... :D

Lehet, hogy ez mind csak nekem volt idegtépő, nem tudom, de valahogy betette a kaput... Beleolvastam a végébe, persze megvan a happy end, és gondolom további heroikus küzdelmeket vívtak közben a nyamvadék 20 aminosavval :D és néhány beteggel is.

Ez nem az én könyvem. Tudom, hogy nagyon lehúztam, de én nem ajánlom jó szívvel senkinek. Aki eü.-ben dolgozik, vagy orvosin tanul, annak kiváltképp nem. A többieknek a stílus miatt nem. Nem éri meg az időt erre a 850 oldalra fordítani, olvassatok inkább el helyette inkább 3-4 akár ponyvábbnak tűnő, de legalább hiteles és izgalmas orvosi krimit.

Értékelés: Bár csak a 300. oldalig jutottam, (plusz a végébe olvasgatás), de akárhogy is nézem: 10/1-es... (Az 1 is csak azért, mert tetszik a borító...)

 

Erich Segal latin és görög irodalmat tanított. Inkább maradhatott volna a saját asztalánál. :)

Szívrohamban hunyt el idén januárban, 72 évesen.

2010. márc. 11. 14:58 | 11 komment
Kategóriák: Magyarul olvastam, Regény, 2010, Félbehagytam, Szórakoztató irodalom Címkék: élet, orvos
írta: PuPilla

Eddig 11 komment érkezett ()

  • 1.  Csenga
    2010. 03. 11. 15:53

    Ajánlom neked kedvenc orvosos,hiteles könyvemet:Emily R.Transue:Ügyeletben

  • 2.  Amadea
    2010. 03. 11. 17:18

    Pedig én is szemeztem a régi kiadással a polcon...

  • 3.  Heloise
    2010. 03. 12. 10:01

    Jajj, az ilyesmik (mármint a hiteltelenségek) engem is mindig annyira zavarnak, nemcsak könyvben, hanem filmeken is! Nem tudom megérteni, hogy az író ha egy olyan témáról ír, amiben nincs otthon, akkor miért nem veszi a fáradtságot, hogy utánanézzen, illetve megkérdezgessen másokat! Ez nem tudom mibe tartana...

  • 4.  Siontan
    2010. 03. 12. 19:12

    "gondolom további heroikus küzdelmeket vívtak közben a nyamvadék 20 aminosavval" :D:D:D:D:D:D

    Néha én is szeretnék egy kicsit orvos lenni, de hát 1) nem vettek volna fel, 2) kevéssé nehéz szakokkal se boldogultam (...), 3) azért _annyira_ nem akartam orvos lenni, csak néha elgondolom. Ami a hiteltelenségeket illeti, hát az agyrém tud lenni, pláne, ha tudod, hogy ez az (bár egyes írók egészen hétköznapi dolgokat is ki tudnak forgatni a mivoltukból, még csak speciális témakör se kell nekik hozzá, mondjuk ez filmeken még szembetűnőbb). Valószínűnek tartom, hogy ebben a könyvben inkább a szereplők élete akart fontosabb lenni, és nem az orvosi szak leírása. Gondolom én.

    Heloise, a témától meg az írótól függ, hogy mibe tart. Ha az író egyáltalán nem ismeri a közeget, akkor sok múlik a lehetőségein, pl., hogy meg tud-e kérdezni valakit, vagy állnak-e a rendelkezésére könyvek, stb. (Bár nem tudom, hogy csak könyvekből össze lehet-e hozni egy, az író számára idegen világ hiteles ismertetését, de sajnos van egy olyan sanda gyanúm, hogy aligha.) Ismerem az érzést, olyasmiről beszélni, amihez nem értek, csak azért mondom. <elvörösödő arc>

  • 5.  PuPilla
    2010. 03. 12. 21:30

    Csenga, köszönöm! Már megakadt rajta a szemem, és feltettem a "felfigyeltem rája" polcomra. :))

    Amadea, hát teszteld, ha gondolod. :) Az eleje még elmegy, a gyerekkori élmények stb, abba még belefér a gyerekes írásmód is.

    Siontan, persze, teljesen igaz, egy életregény akar lenni, négyük története, kettejük szerelme, de a közeget megadta az orvosi egyetemmel, és így persze kénytelen volt erről írni. De szerintem megúszhatta volna úgy is, hogy kevésbé folyik bele a sűrűjébe. Hiába, én egyszerűen nem bírtam már a sületlenségeket. A kifejezetten orvosi baklövéseket nem is írtam le, mert az meg nem közérthető, de azok meg engem még jobban idegesítettek.

    Nem tudom milyen lehetőségei voltak utánajárni, kérdezgetni, de egy kicsit talán többet megérdemelt volna a téma, ha már ilyen hosszú könyvet hozott ki belőle, és orvosok címmel fémjelezte. :)

  • 6.  Siontan
    2010. 03. 13. 16:12

    Egy orvossal mondjuk igazán elolvastathatta volna. Ha tényleg akkora hibák vannak benne, mint ahogy mondod, neki észre kellett volna vennie. Egy orvost mégse olyan nehéz találni, mint, tudomisén, egy T-rex szakértőt, ha az embernek paleontológusokról támad kedve írni...

  • 7.  Tessa
    2010. 03. 15. 11:06

    "azért jöttél, hogy megtanuljad, nem büfészak. " :D
    Hú, nagyon kiakadtál, de érthető. Legalább kölcsönkapott könyv volt. ;) Valószínű a helyedben én is kiakadtam volna. Szerintem aki bármilyen fősulira vagy egyetemre jár/járt tudja, h sehol nem tanulnak napi 24 órában a hét mindennapján egész évben. De biztos így sokkal jobban megsajnáljuk a szereplőket, és jobban tűnek hősöknek miután minden személyes problémát megoldanak, és még mellette rabszolgaként tanulnak. :)

  • 8.  PuPilla
    2010. 03. 15. 15:36

    :$ Ja, igen, hát kicsit felidegesített és rögtön leírtam mindent amit gondoltam... :) Csoporttársamtól kaptam kölcsön, őt nem paprikázta fel annyira úgy tűnik, bár azt mondta vannak benne furcsa dolgok... :)
    Persze, meg is gebedne az ember ha ennyit tanulna mint amit leírtak. Még ha csak vizsgaidőszakba írta volna, akkor azt mondom oké, de egészében olyan irreális képet festett az egyetemről, hogy nem bírtam.
    De a szakmai tévedéseken, meg egyetemi-élet ábrázoláson túl fájdalmas volt az egész stílus is, ez az alapvető hibája.

  • 9.  ametiszt51
    2010. 10. 13. 10:33

    Én most olvasom a könyvet, már az 580. oldalon vagyok. Igaz, nem vagyok orvos, de nekem nagyon tetszik.

  • 10.  egyetemista
    2012. 03. 10. 17:06

    Kedves posztoló!
    Most olvasom a könyvet, némileg irigykedve, mert nekem is nagy vágyam volt, hogy orvos legyek, de aztán az élet mást adott nekem. Kicsit kiakadtam azon, amit írtál a könyvről. Bár nem tudom, hogy neked milyen végzettséged van, jártál-e valaha nehéz szakra, de én szeretném megvédeni a könyvet, személyes tapasztalataim által. Először is: igen, amikor bejutsz az áhított egyetemre, amiről folyton azt hallod, hogy kemény, akkor be vagy szarva, tele vagy bizonytalansággal, és hülye kérdések merülnek fel benned (mint pl. hogy tényleg be kell-e magolni azt a sok szart biokémiából). És igen, sokat kell tanulni, a szorgalmi időszakban is, ha a vizsgaidőszakban nem akarsz meghalni az álmatlanságtól. Jó, mondjuk én hajnalig soha nem voltam hajlandó tanulni, éjfélkor feladtam, de ez nem büfészak, ahogy mondtad, és mindent szó szerint kell tudni, hiszen az emberi testről, az emberi életről van szó. Orvosnak tanulsz, nem takarítónőnek. Aminosavak? Képletek? Kb. mintha értelmetlen halandzsa szavakat tanulnál, be kell magolni a nevüket, máshogy nem megy. Tudod magolni nehezebb, mint értelmezve tanulni. De van, amit csak magolni lehet.
    Gagyik a szereplők és a beszélgetések? Miért, mit vártál, hogy majd a mai lebutult, lájkolós, fészbukos szöveget fogja használni az író? Lájk, lol, stb. Nekem kifejezetten tetszik, mert sokkal emberibb, mint a mai tizenévesek kommunikációja.
    Azt aláírom, hogy a fordítás gagyi (pl. "olyan nyugodt voltam mint egy uborka" - like a cucumber).
    Szerintem jó könyv, csak mi más stílushoz vagyunk szokva. Nézz meg egy-két 70-80-as években készült magyar filmet, ugyanígy kommunikáltak az emberek.

  • 11.  PuPilla
    2012. 03. 11. 10:20

    @egyetemista Kedves Egyetemista! Örülök, hogy írtál és hogy megvéded a könyvet, mindazonáltal fenntartom amit már eddig is hangoztattam, hangoztattunk a bloggerek között: ízlés dolgában nem lehet vitatkozni. Ha én gagyinak, gyermetegnek tartom a karaktereket és bizony a megfogalmazást is, akkor te mondhatod hogy de nem az, de nekem akkor is az marad.
    A dialógus nem attól lesz jó, stílusos, jól megfogalmazott, hogy, lol meg lájk van benne és le van butítva (Isten őrizz az ilyenektől!), hanem hogy élvezhető, életszerű és érdekes. Nekem ezek közül egyiknek sem felelt meg a könyv, ezért inkább félbehagytam. Ha megnézed a többi olvasmányomat, szeretem a jó, és szépen megírt könyveket, és a könnyedebb közül is az igényeset. Elképzelhető, hogy a fordítás lett ennyire rossz, de nem fogok belevágni angolul is, annyira nem érdekel a kérdés. :)
    Ha olvastad a posztot, szerintem egyértelműnek kéne lenni, hogy orvos vagyok, vagyis jól tudom miről szól ez az egész, és hogy mennyire hiteltelen, és hasamra csapok egy jó része. Az aminosavakba azért kapaszkodtam bele, mert nevetséges azokat órákig, napokig tanulni, ahogy szintén nevetséges a kimoshatatlan formalinszag és a pár óra alatt letudott teljes boncolási gyakorlat, amit ráadásul rossz felépítés szerint csináltak. Az, hogy ki hogy tanul az orvosin, egyéni dolog. Nálunk elég elképzelhetetlen volt ez a könyvben bemutatott a szorgalmi időszak kezdetétől tartó veszett magolás, és lehet hogy már más időket írunk, de a fiatalság a 70-es, 80-as években is volt szerelmes, csinált bulikat, beszélgetett, stb., nem csak güzült.
    A többi érvemet már mind felsorakoztattam a posztban, és amúgy én is sajnáltam, hogy nem tetszett a könyv, mert sokat vártam tőle.
    Üdv!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.


régi bejegyzések | a blog kezdőlapja

copyright | design: Beau de Noir, fotó: Irum Shahid (sxc.hu), freeblog sablonosítás: Amby

fel