Alice Sebold: The Lovely Bones // PuPilla Olvas

Alice Sebold: The Lovely Bones

Egy szép idézetet gondoltam idebiggyeszteni a poszt elejére, amikor nekivágtam a könyvnek. Mert azt gondoltam, lesz úgyis dögivel. Ehhez képest még a két kis nyamvadt besarkozásból sem találtam egyiket sem méltónak arra, hogy ide kerüljön... Vigyázat, az Orvosok kapcsán írt felpaprikázott poszt után most egy igen elégedetlen post következik... Megint nagyon mellényúltam, úgy érzem... :(

A történet röviden: Susie Salmon 14 éves, amikor megerőszakolják és meggyilkolják a közeli tarlón. A tettes egy szomszéd férfi, aki ugyan furcsa, és zárkózott, bizonyíték híjján mégsem tehetnek ellene semmit. Susie a maga kis mennyországából figyel lefelé a Földre, nézi családját, barátait és a fiút akibe beleszeretett. Hogyan teszi túl magát a család a tragédián?

Figyelem: kisebb spoilerek! (A nagy spoilerek előtt nagybetűs feliratot is teszek még).

Na igen, jaj de jól hangzik, jaj de érdekes, a mennyországból tudósít Susie, és micsoda megrázó könyv lehet. Khm. Lehet hogy megint én nem vagyok elég szépirodalmilag képzett ehhez, de az a baj, hogy kb ennél több nem is történik az EGÉSZ könyvben, mint amit a fülszöveg leír. Az elején megtörténik a szörnyű erőszak és gyilkosság - ami nyomasztólag hatott rám, és le akartam tenni a könyvet - és utána jön a nagy semmi, ami közben végig vártam, hogy na, most jönnek a világrengető gondolatok, majd most, vagy most, vagy most jelenik meg Susie a Földön, és most kapják el a gyilkost!, és most jön a feloldozás a család számára... És: Nem.

Hogy hogy teszi túl magát a család a dolgon? Természetesen sehogy. Nincs gyerekem még, és nyilván nem tudom ezt teljesen átérezni, de azt láttam, hogy a könyvben sem igazán tudták áthozni az elkeseredettséget, depressziót, érzések viharát amit egy ilyen esemény indukálhat.

Módfelett dühített, hogy Susie nem dühös a gyilkosára, őt is csak figyeli. Nem tudom megérteni.

!SPOILER!

...

...

Nem tudtam megérteni az anyát sem, aki elhagyja a családot a rendőrkapitányért, majd a rendőrkapitányt is Kaliforniáért, és ott éldegél vígan 7-8 évig, az otthonmaradt gyerekeit meg a férjét leszarja, de amikor a férje szívrohamot kap, és telefonálnak, akkor repül, és hirtelen minden vidám, és újra szerelem van, és egymás mellett szuszogás a párnán...?!?!

Nem tudtam sajnálni a családot, nem tudtam együttérezni, nem igazán érdekelt a sorsuk. Nem keltette fel irántuk az én empátiámat a szerző.

A karakterek gyengék, kidolgozatlanok, Buckley szellemalak, egyetlen tulajdonsága kb. apja iránti szeretete és ragaszkodása. A nagyi jófej, de nem eléggé bontakozik ki, alig szerepel. Lindsey és Samuel kipattanó szerelme a tragédia után, és a harmónia ami megmarad köztük mindvégig, kicsit hihetetlen, és már-már szirupos a felújítandó régi házzal amibe beleszeretnek, és kicsi Suzie-val a végén..

Ruth és Ray furcsák, egész végig ennyi is marad belőlük: furcsák. Nem is egymáshoz valók én úgy éreztem. A jelenet pedig, mikor Susie Ruth testébe "zuhan" a mennyből, nekem magas volt. A családja után vágyakozott annyira, aztán mégis Ray-jel tölti (Ruth testében?!) ezt a maradék kis időt, ami megadatik neki, hogy visszanézzen a földi létbe? Ráadásul a kislány akit megerőszakolt egy pasas, mit csinál a visszatérésekor? Vígan szexelget Ray-jel !? Aztán csak-csak eszébe jut a család, és felhívja Buckleyt telefonon? És Ray elég lazán tudomásul veszi, hogy most ez itt Susie, Ruth testében...?! *ehhez mind kéretik erős szemöldökfelvonást képzelni*

Nem tetszett sem az, hogy nem találták meg a holttestet, sem az, hogy nem tudták elfogni George Harveyt (hogy a jó életbe nem tudták elfogni?).

Az igazságszolgáltatás módja sem tetszett. Háromszáz oldal semmi után rápottyan a gyilkosra egy jégcsap. Fél oldal (annyi se) szívdobogás itt, begurul a gödörbe, putty... Ez nekem kevés. És nem is illett bele a dologba. Vártam a pofonokat a végén, a könnyeket, a megható részeket, és semmit nem kaptam. Egy megszívlelendő gondolatot, egy szívszorító valamit, semmit. Csalódtam.

A könyv egyetlen jó része Lindsey betörése a szomszéd házba. De ez is csak filmben lesz igazán jó szerintem, mert elég sima volt a megmenekülés is, és elég hihetetlen a mód, ahogy Harvey kivágta magát a rajzos-bizonyíték ügyből...

...

...

!SPOILER VÉGE!

A stílus az elején még tetszett, de utána meguntam ezt az ugrálásos, balladai homályos elbeszélésmódot is, Susie érzelemmentességét is, a család számomra furcsa reakcióit. Az írás közbeni csapongások nekem olyanok voltak, mintha az írónő azt akarta volna érzékeltetni, nézzétek, de jól írok, nézzétek, csodáljátok! Akárhogy is nézem, végigszenvedtem a könyvet úgy, hogy folyamatosan vártam a jót, a szépet, a meghatót, a csattanót, a fordulatot, a dolgokat, amik megindokolják a sok jó értékelést, a remekmű jelleget, a tökéletességet - nem találtam.

A mennyországról alkotott képemet is zavarta ez a fajta mennyország, ezzel nem tudok mint kezdeni. El tudom fogadni persze, de a többi hibával együtt ez is már csak bosszantott.

Olvastam már lassú folyású könyveket, és elgondolkodtató sztorikat, amikben kevés az effektív történés, és élveztem is őket (pl.: Orhan Pamuk könyvei, de mondhatnám akár a Skylight Confessionst is, ami szintén lassú folyású családi dráma és nagy kedvencemmé lett), szóval nem hiszem, hogy én nem voltam elég befogadó. Mindenesetre nagyon furcsállom, hogy ennyire elüt az átlagtól a véleményem :O Én is meg vagyok lepődve rajta, és jobbra számítottam. :(((
Sajnálom, hogy 2500 Ft-ért megvettem. :(

Viszont nagyon kíváncsi vagyok a filmadaptációra, és meg is nézem amint lehet. Szerintem filmen jobban megragadják a lényeget, és a képi világ majd kompenzál az eseménytelenségért.

A filmről: ITT.

Értékelés: 10/4 jóindulattal, mert Saoirse Ronant és Stanley Tuccit láttam magam előtt, akik nagyon jó választás a szerepekre szerintem.

2010. márc. 18. 17:27 | 17 komment
Kategóriák: Angolul olvastam, Regény, Szépirodalom, 2010, Dráma Címkék: gyilkos, halál, mennyország
írta: PuPilla

Eddig 17 komment érkezett ()

1. Szilvi_Borostyan
2010. 03. 18. 18:31
SPOILER.
Én is reméltem hogy megtalálják a testet, vag yhogy elkapják a pasast, de a történet szempontjából szerintem jobb így, mert nem lett sablonos a vége.
Az hogy egy megerőszakolt kislány egy másik fiúval teremt kapcsolatot, nem tartottam furcsának, hisz annyi időt töltött a mennyországban, és pontosan ezért nem is haragszik szerintem. A menyország nem a haragtartásról híres... :P

Az anyával kapcsolatban viszont egyet értek, bár szerintem ő ezt válaszotta a menekülés módjának. Nem tudom én hogyan viselkednék hasonló helyzetben, (bár szerintem nem tudnám elhagyni a többi gyermekem) remélem sosem fogom megtudni.

Hú nagyon mérges poszt volt :) A könyv húzott fel ennyire vagy más is?
2. PuPilla
2010. 03. 18. 18:54
Huh, persze, igazat adok teljesen, hogy a menny nyilván nem haragtartó hely, csak az én saját haragomat, dühömet akartam volna kivetíteni a gyilkosra Susie-n keresztül azt hiszem. Ez a megerőszakolás téma is olyen ingoványos terep számomra - szerencsére nem saját tapasztalatok miatt - és ezért én valahogy ezt egy ködön át látom azt hiszem. Valahogy nem voltam képes elképzelni, elhinni, hogy valaki akit így meggyaláznak, ráadásul fiatalon, bizalommal tudjon lenni egy férfi iránt, és merjen szexuális kapcsolatot létesíteni csak úgy simán, mint bárki más. *elgondolkodó fej*
Igen, az anya nyilván menekült a helyzetből, értem, csak nem tudok egyetérteni. Nem tudnám cakkpakk elhagyni a családot, a gyerekeimet azt hiszem.

Bocsánat, tényleg nem akartam ennyire mérgesre írni :$ :)... Így jött ki belőlem. Úgy látszik ennyi minden felhalmozódott olvasás közben, és most kitört. Mert semmi más miatt nem vagyok igazán ideges most. :)
3. Lobo
2010. 03. 18. 20:37
Azt tudod, hogy az írónő saját megerőszakolását írta meg és ezzel mintegy orvosolta a saját traumáját.
4. PuPilla
2010. 03. 18. 20:44
Ezt nem tudtam. Bár valamit mintha olvastam volna róla régebben, de azt hiszem az a Lucky című könyve kapcsán volt említve (azt hiszem abban is szerepel nemi erőszak).

:S Ez nem könnyű, az biztos. Ha önmagát helyrerázta ílymódon, akkor annak csak örülni tudok - nem tudom elképzelni hogy lehet ezt kiheverni :( -, de a könyv nekem nem hozta meg a feloldozást. Természetesen sajnálom az írőnőt, ahogy Susie-t is - hiszen nagyon nyomasztott az egész szituáció, és a történések az elején...

:(

A kemény véleményemet nem írja át viszont ez az információ. :(
5. Nima
2010. 03. 18. 21:29
én most nagyon megdöbbentem, hogy tényleg ennyire másképp látod, mint mindenki más.:)
nem egykönnyen lehet szerintem ezt a témát befogadni, de én is max csak vastag ködön át fogom tudni majd nézni. mert most már tényleg kíváncsi lettem, bár ez a semmiről nem szólás már az életszonátánál is nagyon zavart, pedig azt hittem, bírom az ilyeneket. kíváncsi vagyok, itt ilyen lesz a körítés.
6. PuPilla
2010. 03. 18. 22:52
Nima, szerintem te befogadóbb leszel, bár ki tudja. Én is szeretek sok lassú, eseménytelen könyvet, de úgy tűnik nem jelent semmit, néha jönnek a kivételek.
7. Csenga
2010. 03. 19. 11:26
Én ezt a könyvet 2000évvel ezelőtt olvastam,azt a borítót be sem tetted ...vagy nem találtad ami nekem volt..nos mindegy is,a lényeg,hogy jó volt a könyv de ezt a hisztériát nem értem a mi megint csak a film kapcsán jött létre,az Időutazó...-nél is csak néztem...hogy miért olyan nagy szám ez?????
8. PuPilla
2010. 03. 19. 16:39
Csenga, de megtaláltam azt a borítót is, betettem utólag. Csak nekem nem tetszik rajta a lányka, ezért hagytam ki. Nekem már csakis Saoirse Ronan lehet Susie.

Akkor ezek szerint te se voltál elájulva a könyvtől? Nincs róla nálad bejegyzés, akkor tényleg kétezer éve olvashattad. :)
9. Csenga
2010. 03. 19. 18:54
Tényleg olyan régen olvastam,hogy akkor még blog sem volt,sőt!még a számítógép is csak álom volt:-)

Jah azt hittem nem találtad meg a legelső borító verziót...tényleg nem valami mestermű.
Ami a sztorit illeti 1x elolvastam,kicsit más volt mint a többi könyv...és kész.
10. Szilvi_Borostyan
2010. 03. 22. 8:03
Huh, én még nem döntöttem el, hogy kedvelem-e Saoirse Ronant.

A Vágy és Vezeklésben kifejezetten nem kedveltem. Nem a szerepe miatt, hanem az arca miatt. Olyan fura volt.... de ebben az előzetesben meg már másmilyen... még vacilálok. Ha majd kijön más filmje is, akkor majd elválik :)
11. PuPilla
2010. 03. 22. 22:47
Nekem tetszik a szabálytalansága és a szép szemei. :) Mondjuk még alakulófélben van - a Vágy és vezeklésben még gyerek volt, most a Komfortosban tipikusan az átalakulóban lévő lányka, aki csupa kéz és láb, de még semmi mell, plusz fiús csípő. :) És az egyik pillanatban bájos, a másikban meg olyan kis nyegle.
12. parfumblog
2010. 03. 28. 12:14
Ugye, ugye? Nagyon rég olvastam a könyvet, talán 3-4 éve vettem meg, érdekes volt a fülszövege. Egyáltalán nem fogott meg ez a történet, rosszul megírt,unalmas lett. Bántam, hogy megvettem, túl is adtam rajta. Talán a filmnek adok egy esélyt:)
13. PuPilla
2010. 03. 31. 10:59
Akkor mi ugyanúgy voltunk vele azt hiszem. Én is próbálok rajta túladni. Ráadásul úgy rendeltettem a bolttal, 2500 volt és 2 hetet vártam rá :S
Nem tudott megfogni, de a filmben még én is bízok. :)
14. Melinda
2010. 04. 13. 13:19
Eleinte furcsának tűnt az a szemléletmód, ahogyan a meggyilkolt kislány, a túlélő család életét, mindennapjait bemutatja, ahogyan lassanként minden visszazökken a megszokott kerékvágásba, és a családtagok is rájönnek, hogy az élet megy tovább, mert ez így van rendjén. Érdekes színfolt volt olvasmányaim között. Inkább kicsit különösnek nevezném, örülök, hogy az elolvasott könyveim táborát gazdagítja. Jó lenne filmen is megnézni, úgy lenne némi összehasonlítási alapom is!:) De ha nem fog összejönni a filmnézés az sem baj.:)
15. PuPilla
2010. 04. 14. 8:17
@Melinda Nekem túl meredek volt, ahogy visszazökkent az egész a "rendes" kerékvágásba... A gyászt nem is éreztem az egészben.
Nemrég megnéztem a filmet, de még nem volt időm írni róla. Majd hamarosan. :)
16. Pocak Panna
2011. 05. 12. 22:58
Én véletlen kerültem ide, de látom, hogy szeretsz angol könyveket is olvasni,én angol szakos vagyok és nagyon szeretem az angol irodalmat, ajánlanám a kedvencemet: Arundhati Roytól a The God of Small Things. Indiai diaspora, angolul írva (természetesen), Pulitzert kapott. Valami fantasztikus, visszafele nőtt a hajam tényleg.
Amúgy ebből a film hogy tetszett? nekem nagyon,szerintem a Stan Pucci fenomenális volt.
17. PuPilla
2011. 05. 13. 15:33
@Pocak Panna Szia, örülök, hogy idetévedtél! :) Igen, szeretek angolul olvasni. Arundhati könyve a várólistámon van, és tavaly meg is vettem, el szeretném olvasni, csupa jót hallottam róla. Találsz nálam bejegyzést a komfortos mennyország filmjéről is: pupillaolvas.freeblog.hu/archives/2010/04/23/Komfortos_mennyorszag_-_a_film/ , sajnos ez sem jött be annyira, de azért egyszer érdemes volt megnézni, megismerni.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

PuPilla Olvas

Keresés

Most olvasom

Coming soon...

Archívum

Utolsó kommentek

Legnézettebbek

Kategóriák - válassz

Angol beszerzőhelyem

Könyvmolyz

Pillants rájuk