PuPilla Olvas

Mitch Albom: The Five People You Meet in Heaven (Öten a mennyországban)

Nagyon nagyon köszönöm Nimának azt az októberi posztját, amelyben méltatta ezt a csodálatos könyvet, és felkeltette az érdeklődésemet iránta. Szerencsém volt, nem sokkal később elég olcsón meg tudtam szerezni magamnak a könyvet.

A Lovely Bonesszal kapcsolatos csalódásom után úgy éreztem nekem kell valami jobban megírt dolog a mennyországról, kell valami pozitívabb, és olyan jellegű, ami inkább hasonlíthat a saját elképzeléseimre a halál utáni dolgokról, mint ahogy azt Sebold bemutatta. Rögtön eszembe jutott ez a könyvecske, és boldogan vettem kézbe.

A történet kezdete maga  a vég: Eddie, a vidámpark idős karbantartója meghal, miközben próbál megmenteni egy kislányt. Az utolsó amire emlékszik, hogy két kicsiny kezet fog a kezében... aztán egyszercsak valahol máshol találja magát. Eddie meghalt. De vajon hol van most, és mi fog történni vele? Öt emberrel találkozik sorban, akik valamilyen úton-módon vagy jelen voltak az életében, vagy hatással voltak rá, esetleg Eddie volt valamilyen hatással rájuk. Ez az öt ember felelevenít egy-egy periódust, emléket Eddie életéből, és mindegyikük magyaráz neki valamit, ad egy leckét.

Hogy miért? Azért, hogy megértsen dolgokat, megértse saját életét, nagy szavakkal mondhatjuk, hogy a Földön eltöltött ideje értelmét. Hogy átlássa értékeit, jelentőségét, és boldogságot találjon abban, ami megadatott, ami megtörtént vele.

A könyv három "színen" játszódik, a rövid epizódok váltogatják egymást. Egyrészt a mennyországban, mindig a soron lévő ember társaságában, a Földön zajló jelenben, a munkahelyén, temetésén történtekről tudunk meg dolgokat, illetve a múltba utazunk és felelevenednek Eddie születésnapjai.

A síkváltás nem volt zavaró, és nem volt egyik rész sem unalmas. Olvastatta magát a könyv. Mitch Albom tökéletesen rakta össze ezt a szomorkás, ám mégis feloldozást hozó "mesét". Mindenből kapunk valamit, ahogy Eddie látszólag semmilyen élete és személyisége kibontakozik előttünk, gyermekkorától kezdve, háborús múltján át a szerelemig mindenből kapunk egy nagy falatot.

Spoilerezni nem akarok, ezt mindenkinek magának kell elolvasni és egymás után átélni a történéseket.

Meg is hatódtam, de nem a potyognak a könnyeim üzemmódban, hanem ami talán még fájdalmasabb, abban az összeszorul a torkom, és fojtogat az érzések ismerőssége - formában.

Egyszerű történet, egyszerű szavakkal, de nagyon fontos dolgokat fogalmaz meg, ügyesen egymás mellé rakva. Nem giccses, és nem émelyítő. A magyarázatok és a leckék sem sulykolnak az emberbe semmit, nem erőltetett. Felkavar, elgondolkodtat, de azt hiszem meg is nyugtat egyszerre. Egy ilyen mennyországba érdemes eljutni, megtudni mindent arról, amit nem vettünk észre, vagy nem vettünk tudomásul földi életünk során. Nem tudom hogy máshogy lehetett volna az eseményeket, az embereket, a tanulságokat megválasztani - egyszerűen így tökéletes, ahogy van. Érdemes olvasni, és érdemes lesz újraolvasni máskor is.

A könyv magyarul is kapható Öten a mennyországban címmel. Valamint 2004-ben film is készült belőle. (Itt is megtalálod.) Mitch Albom így mutatja be a könyvet röviden.

Bookmarked gondolatok:

"There are no random acts (...) we are all connected (...) you can no more separate on life from another, than you can separate a breeze from the wind."

"Strangers are just family you have yet to come to know."

"what happens on Earth is only the beginning"

"Holding anger is a poison. It eats you from inside. We think that hating is a weapon that attacks the person who harmed us. But hatred is a curved blade. And the harm we do, we do to ourselves."

"People say they 'find' love, as if it were an object hidden by a rock. But love takes many forms, and it is never the same for any man or woman. What people find then is a certain love."

"Life has to end (...) Love doesn't."

Értékelés: 10/10 Megérdemli. Köszönöm ezt az élményt Mitch Albomnak.